Néhány évvel ezelőtt imasétára indultunk páran. Kettesével jártuk az utcákat, de nem egymással beszélgettünk közben, hanem Istennel. Figyeltük a mellettünk elhaladó emberek arcát, mozgását, testbeszédét, megpróbáltuk kitalálni, milyen élethelyzetben lehetnek most, és az Úr elé vittük őket. Meglepő volt szembesülni azzal, hogy mennyi meggyötört lélek jött elénk aznap……

Két nap múlva kezdődik a húsvétot megelőző nagyböjti időszak. Azt tapasztaltam, hogy még a régi motoros hívők számára is fejtörést okoz ez a fogalom. Éppen ezért kicsit mostohán bánunk vele, és inkább békén hagyjuk, ahelyett, hogy megélnénk a hétköznapjainkban.

„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Példabeszédek 17,22) Böjti időszakban vagyunk, és sokan sokféleképpen éljük ezt meg, ahogyan azt Beccy bejegyzésében is olvashattátok. Nagyon jól leírta, hogy mennyire gondban vagyunk mi keresztyének, hogy hogyan is böjtöljünk, mit vonjunk meg magunktól,…

Évek óta hallgatom böjt első vasárnapján azokat a prédikációkat, melyek arról szólnak, hogy a böjt nem az étel- és italmegvonást jelenti, hanem – kissé sarkosítva – azt, hogy lelkileg topon legyünk, mire jön a húsvét, s ezért egyfajta lelki odafigyelést igényel tőlünk. Évről évre hallom, hogy nem a…

Mi, reformátusok tapasztalataim szerint úgy vagyunk a böjttel, mint a nagyapa, aki hazajön az afrikai vadászatról. Az unokája rögtön megrohanja: „Nagypapa, nagypapa! Mit lőttél Afrikában?” Az öreg elmosolyodik, kihúzza magát és felel: „Leginkább oroszlánt, zebrát meg nóplízt”. Az unoka szemei elkerekednek: „Nóplíz?! Az micsoda?” „Hát kisunokám az bokorban…