Szerző

tesoblog

Browsing

„A karmesternek: Fúvós hangszerre.” (Zsolt 5,1) Dávid király egy tavaszi pirkadatkor fölkel, elővesz egy húros hangszert és énekelve imádkozik, énekelve szólítja meg az Istent. Jeruzsálemben ekkor a háztetők már nem szürke árnyékban pihennek, hanem a nap friss és cirógató sugarai hívogatnak az életre. Izráel királya – az olykor…

Sok-sok évvel ezelőtt épp egy nehéz korszakon mentem keresztül. Foggal-körömmel kapaszkodtam az élet apró örömeibe, de egyre csak azt éreztem, hogy én soha nem leszek boldog. Aztán a kezembe került pár képeslap, igés kártya, rajz, színes kép. Miközben a rajtuk lévő üzeneteket olvasgattam, azon kaptam magam, hogy már…

„Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2,43) A történet szerint Jézust elvitték a szülei magukkal Jeruzsálembe, a templomba. 12 éves volt ekkor. Hazafelé menet azonban Jézus nem jött velük, ott maradt valahol a…

Ismét a szeretetről írok neked… Tudod, olyan ez nálam, mint amikor bekattan egy zene, vagy ráfüggsz egy illatra, vagy újra és újra ugyanazok a momentumok játszódnak le a szemed előtt. Elképzelem, ahogy János ismétli a pillanatot magában, hogy tökéletesen emlékezzen és úgy írja le számunkra, milyen volt, amikor…

Megérzések. Sokszor megmagyarázhatatlan úton-módon jönnek elő. Bizonyítékai annak, hogy többek vagyunk, mint aminek látszunk, és a világ mélyebb annál, mint amit kézzel foghatónak vélünk. Nem véletlen, hogy a magukat racionálisnak tartó emberek gyakran elutasítják az érzéseiket és a megérzéseik jelentőségét. Viszont keresztény emberként tapasztaljuk, hogy Isten nemcsak papír…

Volt már, hogy rád tört annak az érzésnek vagy inkább felismerésnek a teljes súlya, hogy az élet és a világunk úgy általában véve mennyire nem szép, igazságtalan, eltorzult, és neked az alakulásában irtózatosan jelentéktelen, körömpiszoknyi szereped van, vagy talán nincs is?

Tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor az egyik iskolatársam épp nagy lelkesen mesélt egy könyvről, amit akkoriban olvasott. Kérdezte, hogy ismerem-e, én pedig mondtam, hogy igen, én is olvastam és imádtam! „Imádni csak Istent lehet” – hangzott a válasz. „Jó, jó, persze, hogy csak Istent lehet” – kezdtem, mert valahol…

Mostanában egyre érzékenyebb vagyok azokra a helyzetekre, amik beszűkítik egy ember életlehetőségeit. Kezdődhet ez a helyzet egy diagnózissal, amit több vagy kevesebb szenvtelenséggel közöl veled egy orvos. Vagy azzal, hogy egy szeretted elfordul tőled, és nem is érted, mi történt és hogyan változtass ezen. Esetleg minden célod, terved…