Szerinted melyik nép tud a legjobban örülni?
A nemzetközi boldogságkutatásokat és a kulturális sajátosságokat nézve kétféleképpen lehet megközelíteni a kérdést: hol élnek a legboldogabb emberek, és kik a leginkább életvidámak.
1. A kiegyensúlyozott elégedettség: Skandinávia
A World Happiness Report adatai szerint Finnország a világ legboldogabb országa. Az itt élők öröme a biztonságon, a társadalmi igazságosságon, a természet közelségén és a belső békén alapul.
Ez a kiegyensúlyozottság nemcsak a finnekre, hanem az egész skandináv térségben jellemző. Jól ismert például a dán hygge életérzése, ami a meghitt, apró örömök megéléséről és a családi, baráti kapcsolatok megbecsüléséről szól.
2. A szenvedélyes és látványos életöröm: Latin-Amerika
Ha az örömöt a pozitív érzelmek napi szintű megélésével, a nevetéssel és a hangos ünnepléssel azonosítjuk, akkor a Gallup érzelmi felmérései alapján a latin-amerikai népek vezetnek. Ezekben az országokban számolnak be a legtöbben arról, hogy minden nap sok pozitív érzelmet (mosolygás, nevetés, pihenés, tisztelet) tapasztalnak, az alacsony gazdasági életszínvonaltól függetlenül.
3. A közösség ereje: Bhután és Afrika egyes részei
Bhután: Ez a kis-ázsiai királyság a GDP (bruttó hazai termék) helyett a nép lelki békéjét és boldogságát mérő GNH (Bruttó Nemzeti Boldogság) mutatót használja a fejlődés mérésére.
Dél-Afrikában pedig egy jellemző filozófia, az ubuntu jelzi, milyen értékek mentén gondolkodnak ők a boldogságról és elégedettségről. Itt az öröm mindig közösségi élmény; a megosztott boldogság és az egymásra figyelés adja a lakók erejét.
Vajon mi hol vagyunk ezen a listán?
Persze segíthet a pozitív gondolkodás meg az apró lélektani trükkök. Egy csésze finom kávé, jó alvás, zamatos ételek, mozgás a friss levegőn, az alkotás gyönyöre, szerető emberi kapcsolatok… De hosszú távon még ezekkel is elég macerás fenntartani a jó kedélyállapotot. Különösen ezekben a viharverte időkben.
Óriási mázlink, hogy az öröm nem csak hangulat kérdése.
A Galata 5,22-ben az öröm (görögül: chara) a Szentlélek gyümölcsei közül a második helyen áll, közvetlenül a szeretet után. Egyik sem érzelem csupán, ami vagy van, vagy nincs. Az öröm egy mély, belső elégedettség és bizonyosság, amelyet Isten Szentlelke munkál ki a hívő emberben.
Mi jellemzi az örömöt, mint a Lélek gyümölcsét?
Nem azonos a boldogsággal.
Ahogy az angol happenings (történések, események) szóból eredő happiness is mutatja, a boldogság a külső körülményektől függ. Ha a dolgok jól alakulnak, az tiszta öröm, bódottá. Ha rosszul, a boldogságnak annyi.
“Inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” – mondta Jézus a sikerittas tanítványoknak (Lk 10,20).
A Lélek öröme egy állandó(sítható) belső lelkiállapot. Nem esetleges sikerekből, pillanatnyi jó érzésekből táplálkozik, hanem a Jézussal való kapcsolatból és a megváltás bizonyosságából. A siker az mesés: hol volt, hol nem. Azt viszont biztosan tudhatjuk, hogy a bűneink meg vannak bocsátva, és örök életünk van. Ez a mi stabilitásunk. Ennek köszönhetően tud a Lélek öröme megmaradni bennünk a nehézségek, szenvedések vagy próbák közepette is.
A Lélek öröme erőt ad a mindennapokhoz.
A Nehémiás 8,10 emlékeztet: „az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!” (vagy a Revideált Károli fordítás szerint: „az Úr öröme a ti erősségetek”).
Ez az öröm nem egy passzív érzelem. Ez egy aktív belső erőforrás, amely átsegít a válságokon.
Az őskeresztények a börtönben és a kivégzésükkor is dicsőítő énekeket énekeltek (lásd Pál és Szilász Filippiben). A lelki szabadságukat nem vehette el semmi, így az örömüket sem. A Lélek által vezetett ember képes hálát adni a jó és a nehéz időkben egyaránt, mert nem a körülmények kedvező alakulását várja, hanem Isten jó tervében bízik.
Az életünk Isten kezében van. Ez a tudat tesz képessé arra, hogy reménységgel, derűsen tekintsünk előre, függetlenül a világ bizonytalanságaitól.
Ez az öröm a Lélek gyümölcse.
Mármint teljesen. Mi nem tudjuk emberi akaraterővel, pozitív gondolkodásmóddal „kitermelni” magunkban. Megpróbálhatjuk, csak olyan lesz, mint a magyar narancs: kicsi, savanyú, de a miénk.
Mint minden termés, a Lélek gyümölcse is úgy tud növekedni bennünk, ha adottak a körülmények. Vagyis:
1. Közösségben maradunk Jézussal az imádság és az Ige olvasása által (Jn 15,5-10).
A bennünk lévő öröm egyenes arányban van azzal az időmennyiséggel, amit Isten jelenlétében töltünk. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy végig ültük az istentiszteletet, átfutottunk a napi igeszakaszt, elmorzsoltunk egy Miatyánkot – pipa.
Ha csak fizikai szinten történt mindez, az alig több a semminél. Az olyan, mint amikor elsétálsz egy levendulamező mellett. Feküdj bele a levendulába és maradj ott egy kicsit – órákig érezni fogod a hatását. Engedd át magad az isteni jelenlétnek! Idd úgy az igét, mintha az életed múlna rajta! Úgy imádkozz, mint ahogy levegőt veszel! Figyeld meg, milyen hatással lesz ez a lelkiállapotodra. Könnyebben fogod viselni a terheket, derűsebben a nehézségeket.
2. Engedelmeskedünk a Lélek vezetésének.
“Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva”. (Mt 7,24–25)
Az öröm néha olyan, mint a példázatbeli házépítés. Beleteszed magad, nagyon erőlködsz, hogy minden jó legyen. De amint idegállapotba jössz valamitől, az örömöd lesz az első, amit összeomlik, szétporlik.
A Lélek öröme nem az erőlködések ágán terem meg, hanem az engedelmességén. Ha az Úr akaratában jársz, akkor nem kell különösebb erőfeszítéseket tenned, tele lesz örömmel a szíved. Ráadásul bármi történik, a te örömödben nem tud kárt tenni.
3. Tudatosan Isten ígéreteire fókuszálunk ahelyett, hogy a problémáinkon rágódnánk.
„Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljes legyen” (Jn 15,11).
Más az, amit a szemünkkel látunk. És más, amit a szívünkkel hiszünk.
Kicsit olyan ez, mint amikor a kémfilmekben az ügynök kap egy szemüveget, amin keresztül nemcsak azt látja, ami a szeme előtt történik. Olyan infókat is odavetítenek elé, ami segíti, hogy hatékonyan elvégezze a küldetést.
Valahogy így vagyunk mi felfegyverezve Isten ígéreteivel. Nem vagyunk kiszolgáltatva a töredékes tudásnak. Látjuk a valóságot, de közben tudjuk a háttérinformációkat is.
Isten előre örül annak, amit nekünk tervezett. Ráadásul meg is osztja velünk, mert szeretné, ha osztoznánk vele az örömében.
Ezeket az ígéreteket azért kaptuk, hogy mint a vizezett pajzsok, eloltsák a gonosz tüzes nyilait. Hogy megerősödjünk általuk.
Hogy ne a méltatlankodás, a panaszkodás, az állandó feszültség uralja a lelki állapotunkat.
Vissza az első kérdéshez: melyik nép tud a legjobban örülni?
Az, amelyik folyamatosan termi a Lélek gyümölcsét.
Minket mindig is Isten kegyelme tartott meg. Nem az anyagi biztonság, nem a befolyásos pártolók, nem a béke, nem a nyugalom.
Lehet, hogy a körülményeket tekintve nincs okod vigadni és örülni. Lehet, hogy a természeted azt diktálja, hogy most szomorkodni és túlélni kell. De mikor látszana jobban a Lélek munkája Isten népén, ha nem most? Mikor lenne nagyobb szükség az elpusztíthatatlan, körülményektől független mennyei örömre, mint ezekben a szürke, borongós hónapokban, években?
Ezékiel így ír:
“A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul.” (Ez 47,12)
Ez a mi ígéretünk.
Ez a mi elhívásunk.
Olasz Tímea
