„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22-23)
A lélek gyümölcsei közül talán a jóság az, ami a leginkább definiálható, és közben mégis ezt a legnehezebb. A hétköznapi életben könnyen mondjuk valamire, hogy jó. Például lehet egy étel, egy outfit, egy időjárás jó. Vagy például amikor Isten megteremtette a világot, azt olvassuk:
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Móz 1,31)
Mi emberek pedig jók, jóságosak tudunk egymáshoz lenni.
A jóság szó hallatán azonnal jó cselekedetekre, kedvességre, egy olyan emberre asszociálok, aki mindig segít másokon, kedves másokkal stb. De ezek inkább a jóságnak a következményei, mint maga a jóság.
Tudunk-e egyáltalán jóságosak lenni? Márk evangéliuma 10. fejezetében a gazdag ifjú Jézust jó mesternek nevezi, erre Jézus azt kérdezi tőle:
„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.” (Mk 10,18)
Jézus válasza nem egyszerűen azt jelenti, hogy az ember nem lehet jó, hanem arra irányítja a figyelmet, hogy a jóság mércéje és forrása Isten. És pont ez a különös benne, hogy ez mutatja, az újjászületett emberben isteni tulajdonságok jelenhetnek meg, és ezért írta Péter a levele elején, hogy isteni természet részeseivé lettetek a Szentlélek munkája nyomán az újjászületésben (2Pt 1,4).
És ebben van a lényeg. Sokszor a Lélek gyümölcseit úgy értelmezzük, mint egy kipipálható listát, amit teljesítve vagyok igazán keresztyén ember. Szeretnem kell, türelmesnek kell lennem, jóságosnak kell lennem… És ez úgy hangzik, mintha én elhatároznám, és ha próbálkozom, akkor sikerülni fog. Viszont amíg a saját erőmből – Istentől függetlenül – akarok jóságos lenni, addig nem értem a Lélek gyümölcsének a lényegét. Nem nekem kell előállítanom a jóságot, hanem engednem kell, hogy Isten munkálkodjon bennem az ő Szentlelke által. Jézus ezt mondja:
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5)
A szőlővessző sem tud magában gyümölcsöt teremni, ha nincs kapcsolatban a tővel. Ugyanígy van ez a mi életünkben is. A lélek gyümölcsei, köztük a jóság is, a Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a gyümölcse. Hányszor történik meg, hogy ha távolabb kerültem az én Megváltomtól, könnyebben szúrok oda egy szerettemnek, türelmetlenebb vagyok, békétlen vagyok. És ez egy természetes következménye annak, hogy most éppen valami köztem és Krisztus között nincs rendben.
De ha helyreáll ez a kapcsolat, újra visszatérnek azok a gyümölcsök. És ugyancsak erre enged következtetni Pál apostol is:
„mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2, 13).
Bodnár Gréta
