Amint beköszönt a december, igazi tündérország nyílik a városok főterén, a latyakos utcákon, a plázákban, az Insta- és Facebook-hírfolyamokban. Kétségtelenül gyönyörű ilyenkor minden. Még a legutolsó hentesbolt kirakata is egy igazi mesevilág ebben az időszakban. Persze nem vitatható, hogy az advent és a karácsony igazi üzleti aranybánya, de nagyon fontos dologra világít rá mindez: mégpedig, hogy mindannyian ki vagyunk éhezve a csodákra. Hogy elemi erővel vágyunk arra, hogy legalább ilyenkor ki tudjunk lépni egy kicsit az életünk mókuskerekéből, és részesei legyünk egy tündérmesének. Hogy szenteste valóban a mi szívünkben is megszülethessen a karácsonyi csoda. És ezért sokat teszünk ebben az időszakban, tényleg sokat. Igyekszünk, tervezünk, dekorálunk, hangolódunk, sütiket fejlesztünk, az ünnep minden apró részletét megtervezzük. Mert ennek össze kell jönnie. Hiszen az nem lehet, hogy a mi karácsonyunk ne olyan legyen, mint egy katalógus címlap…

Én hajlamos vagyok nagyon túlkészülni az ünnepet. Mindent is meg akarok valósítani, semmit sem vagyok hajlandó elengedni, aminek persze általában az a vége, hogy kimerülve zuhanok bele a szentestébe. Így sajnos jól ismerem azt az érzést, mikor a karácsonyfa alatt a boldogság helyett a bennem pattanásig feszült csalódottság facsarja a szívemet. Hát hol van ilyenkor a karácsonyi csoda? Majd talán jövőre jobban csinálom….

Mikor erre az írásra készültem akkor találkoztam először azzal, hogy az adventi időszakban mindenhol fel-felbukkanó kis apró figurák annak idején azért terjedtek el, hogy a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, a játékosságot tanítsák meg nekünk. Mindazt, amire mi is olyan nagyon vágyunk. Arra figyelmeztetnek, hogy az ünnepi napoknak nem a görcsösségről kellene szólnia, hanem arról, hogy igazán átadjuk magunkat az ünneplésnek, az örömnek és a hálának.

Hidd el nem attól lesz igazi karácsonyod, hogy kész van-e a száz tökéletes mézeskalács, a többféle ízletes gasztronómiai csoda, hogy a patikatisztaságú lakásban minden díszesen tündököl-e. És tudom, könnyű ezt mondani, mégis arra kérlek, hogy idén engedd meg magadnak, hogy ezeket elengedd. Engedd, hogy a szívedben élő gyermeknek lehetősége legyen megélni a valódi karácsonyi csodát, ami a földkerekség legszebb megtörtént tündérmeséje: hogy „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta” érted.

Papp Adrien

Kövesd adventi naptárunkat minden nap!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .