Előző írásomban elmondtam, mit tanultam a konfliktusok kialakulásáról. Most a megoldásról is szeretnék beszélni, habár ezzel kapcsolatban nincsenek minden esetben jó tapasztalataim. Úgy gondolom, két helyzetet kell világosan megkülönböztetni: amikor nekem van bajom a másik emberrel, és amikor neki velem. Hagyományosan úgy jelezzük, ha az elsőről van szó, hogy elmondjuk, mit tegyen a másik másképp – őrá vonatkozó dolgokat hozunk tudomására: minősítjük, utasítjuk, rendre igazítjuk. Mikor másoknak van baja velünk, akkor arról beszélünk, miért látják tévesen a dolgot, és hol rontották el viselkedésüket velünk kapcsolatban. Azaz a másik ember gondjára a saját megoldásainkat ajánljuk fel.

De vajon mi történne, ha fordítva közelítenénk? Amikor nekünk van gondunk, beszéljünk magunkról, amikor másnak van baja velünk, jelezzük vissza, hogyan értettük, amit ő elmondott nekünk. Ezzel a visszatükröző figyelemmel talán segítenénk is a másikat.

A konfliktusok megoldásának kezelésében öt stratégiát szoktunk alkalmazni, ezek közül igazán csak egy hatékony:

  • győztes/vesztes stratégia – az érintettek a konfliktust személyük elleni támadásnak érzik, harcolnak egymással, nincs helye a megegyezésnek;
  • alkalmazkodó stratégia – a konfliktus első jeleire az érintettek lemondanak érdekérvényesítési jogukról, kompromisszumok kötéséről. E mögött általában kényszer, vagy hosszabb-rövidebb távú érdekek állnak;
  • elkerülő stratégia – az egyén vagy a csoport magát a konfliktushelyzetet kerüli. Nem jelenti azt, hogy lemondanak érdekeik érvényesítéséről;
  • kompromisszumkereső stratégia – a felek célja, hogy közösen vállalható megoldást találjanak, amely elfogadható, viszont előnytelenebb annál, amit eredetileg akartak. Egyenrangú feleknél gyakori;
  • problémamegoldó (győztes/győztes) stratégia – az érintettek olyan megoldást keresnek, amely mindkét fél érdekének, igényének, szükségleteinek megfelel. Együtt akarnak működni egymással a legjobb megoldás megtalálása érdekében. Ehhez fontos az empatikus, együttműködő készség, a másik önérvényesítési jogának elfogadása, a saját érdekek képviselete. A megoldás mellett mindkét oldal elkötelezi magát

Az utolsó stratégia a leghatékonyabb, voltaképpen az egyetlen igazi módszer – ugyanakkor ez a leginkább időigényes. Természetesen nem mindig vállalható, de fontos, hogy ne a minimális vállalást és elköteleződést tűzzük ki kapcsolatainkban, hanem a maximumot. A visszajelzés, visszatükrözés segíthet abban, hogy árnyalt, valóságos képet alkossunk a másikról és a konfliktusról.

Jézus követésében, Vele közösségben élve gyógyulhatnak emberi kapcsolataink és éreztethetjük: mi mindannyian úton vagyunk egymás felé. A hegyi beszédben Jézus arról beszél, hogy ne lépjen senki haraggal a szívében az oltárhoz (Mt 5,23–24). Egy látogatás évente kötelező volt minden izraelitának Jeruzsálembe, egy zsellérnek ez kéthavi bérébe fájt, egy földművesnek egyhavi keresetébe. Jézus arra világított rá, hogy a jeruzsálemi templom ott van, ahol kibékülnek egymással a haragosok, elrendezzük közös dolgainkat.

Akármennyire nehéz és fájdalmas a konfliktusok útja, nincs más út, amelyen a személyiségünk megérhet, ahol képessé válhatunk a terhek hordozására, és ahol gyakorolhatjuk a szeretetet. Ezért ma nem azt kérdezem tőled, szeretsz-e összeütközni és feszült helyzetben lenni, csupán annyit: szeretnél-e fejlődni? Vállald fel konfliktusaidban önmagad, hogy magaddal együtt a másikat is jobban megismerd és megértsd!

Laskoti Zoltán

1 Hozzászólás

  1. Filipánics Tibor

    “Jézus arra világított rá, hogy a jeruzsálemi templom ott van, ahol kibékülnek egymással a haragosok, elrendezzük közös dolgainkat.” De ha nem a templomot nézzük,hanem a benne lévő árusokat,akit Jézus bottal kikergetett,akkor picit más a helyzet. Vajon Jézusnak ez a cselekedet,melyik csoportban tartozik? A baj itt is az,hogy nem tudtok a helyzetben gondolkodni,azaz szélsőségesek vagytok. Látjátok,tudjátok mi a jó,de még Jézusnak a cselekedetét is megmagyarázzátok,mert muszáj,hogy megmagyarázzátok,különben zsákutcába juttok. Alapvetően egyet is értek az idézettel,de mint a példa is mutatja,vannak kivételek.Ez annyiban zavar engem,hogy ezt nem veszitek észre. Pedig ha olvastátok az Ószövetséget,ott a példa Isten ámokfutásaira,amit szintén kimagyaráztok. Azaz vágyjátok a szeretetet,békét,igazságot,normális kapcsolatot,ám ez csak úgy lehetséges,hogy Jézusnak és istennek is elnézitek és kimagyarázzátok a hibáit. Jézusnak kevés volt,de Mózes istenének,hááát,sok évig ülne börtönben ha nem épp a zárt osztályon. Felhívom figyelmedet,hogy én a ti istenképzetetekről beszélek és nem Istenről. Ezt muszáj megértened!!!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .