Biztos emlékeztek a Minden6ó című film híres jelenetére, amikor mindenki megnyerte egy amerikai államban a lottót, mert „isten” kényelemből minden kérésre igennel felelt. Apró bökkenő, hogy ebben az esetben igencsak kevés volt a nyeremény. Bárcsak Isten mindig igent mondana! – gondolják sokan (persze, csak az ő kérésükre vonatkozóan…). Én úgy látom, szegény lenne az életünk a nemek nélkül. Korunk társadalmában éppen az a generáció nő fel, aki csak az igenek világát tapasztalja meg, és milyen szegény is ettől. Jó hír: Isten nem kényelmes, így nem automatikus az igen, és ezért nem is szegény az élet.
Mi van, ha Isten nemet mond? Akkor lenne nekünk elég jó az Isten, ha mindenre igent mondana? Hát persze! A beérkezett levelei között sok millió álompár, álommunka, álomlakás, álomgyerek és álomvilág sorakozik. Azoknak a levelei ezek, akik akarnok módon próbálják kikövetelni, ami nekik nem jár, és a tapasztalatok szerint nem is jut. De miért is gondoljuk komolyan azt, hogy akarnok természetünk imába öntése vezet el bennünket a boldogságba? Ez a probléma mélyen gyökerezik. Ott, ahol az Istenről alkotott képünket formálgatjuk.
Egyszerűen szólva: az a gond, hogy az Isten szeretetének tökéletes képeként értünk mindent odaadó Jézust felcseréltük a mindent megkapás eszméjére. Mi is a különbség a kettő között? Olyan Isten jött közénk, aki a mi tökéletlenségünk miatt szenvedni volt képes, és mi olyan életet kérünk, ahol a tökéletes álmaink megvalósulásával erre már semmi szükségünk nem lenne. Olyan Isten jött közénk, aki nem ideálissá, hanem elfogadottá tett bennünket, és mi a nehéz dolgok elfogadását mellőzve kérjük azt (azokat), ami szerintünk ideális lenne. Olyan Isten jött közénk, aki lemondott akaratáról, hogy a szeretete teljessé lehessen, nekünk pedig azért fájnak a nemek, mert csak a saját akaratunkkal vagyunk elfoglalva, és így nem hagyjuk, hogy a valóságos szeretet átjárjon bennünket.
Mi van, ha Isten nemet mond? A legjobb dolog történik meg az életünkben: végre megtapasztaljuk az igazi szeretetet. Amikor úgy érezzük, hogy Isten az, aki nemet mond, aki kérlelhetetlen, aki nem adja meg, aki miatt nem lesz olyan az életünk, mint szeretnénk, akkor tudhatjuk, Isten jelen van és tesz valamit. Ellenáll a kevélységünknek, az akarnokságunknak, a szeretetlenségünknek, és az igazi arcát mutatja felénk. Jézus arcát, aki a sok akarnok, követelőző, saját ideáit dédelgető ember között az Isten nemje volt az istentelen önzőségre.
Mi van, ha Isten nemet mond? Egyszerűen nem hagyja, hogy akarnokságunkkal tovább eltakarjuk Jézus arcát saját szemeink elől. Az isteni nem visz bennünket a golgota keresztjéhez, a megváltás forrásához, az Ő szeretetének teljességéhez. Oda, ahol többé nem az ideális kell, hanem ahol megszeretem, amim van. Oda, ahonnan nem a követelőzés árad, hanem az elfogadás. Oda, ahol a bűntudatomhoz nem a bűntelenség eszméje, hanem a megbocsátás valósága társul. Oda, ahol az akarnokságom gyilkos vágyát elfedezi Isten életet adó szeretete.
Mi van, ha Isten nemet mond? Tudatja velem, hogy jobban kellene szeressem Őt, mint saját magam. Ha így lenne, szerethetném saját magam és az életemet is, és nem csak azt az álomvilágot akarnám folyton, amiben Őrá már semmi szükség nem lenne.
Horváth Dániel