Isten mindannyiunkba beleszőtte az Ő fényét, amikor megalkotott bennünket. És ez a fény, olyan szabadon áramlik belőlünk, amíg még kicsik vagyunk, de aztán idővel engedjük a megannyi külső negatív hatásnak – amely éri a lelkünket –, hogy elvegyen ebből a fényből. Sőt, később talán ezért sem találjuk a helyünket az életben, mert megengedjük magunknak, hogy elcsüggedjünk. És a csüggedés nem méltó Istenhez. Mert Isten a minden reménység Istene. A bizakodásé, a csodáké, a lehetetleneké és az ezekért mondott imáké. De ezért a hozzáállásért minden nap meg kell küzdenünk főként akkor, amikor lelkileg különösen megterhelő, emberpróbáló időszakokat élünk át. Ha könnyű lenne bizakodva hozzáállni mindenhez, akkor nem lenne olyan borúlátó az elménk tele kétségbeesett, megkérdőjelező gondolatokkal. Isten viszont tudja, hogy nem csupán testi, de lelki táplálékra is szükségünk van, olyanokra, amelyek erősítik a hitünket.

Joyce Meyer az az ember, akinek a szavai már sokszor adtak erőt a lelkemnek a nehéz helyzetekben. Ő tett említést egyik beszédében arról, hogy „Meg kell etetnünk a hitünket Isten szavával…”.  Vagyis bele kell kapaszkodnunk Isten ígéreteibe ahányszor csak szükségünk van rá. Épp ezért itt van néhány igerész, melyek segíthetnek jó irányba tartani a tekintetünket:

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (1Péter 5,7)

„Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézsaiás 58,11)

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! (…) Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. (…) Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (…) Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43,1-3/a; 4; 19; 25)

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zofóniás 3,17)

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. (…) Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.(…) Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.” (Zsoltárok 91,1-7; 9-12; 14-16)

 „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28)

Dolenai-Balogh Beáta

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .