De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat. (1János 5,20)

Micsoda felelősség! Az Istent – aki most egy kisbaba testében van – bepólyálni! Megetetni, kézbe venni… csak el ne ejtsem! És micsoda értelem a pásztorok és a bölcsek részéről, hogy ebben a védtelen és segítségre szoruló gyerekben felismerték azt, aki az út, az igazság és az élet.

Ha ezen az adventen én is a gyermek Jézussal készülnék találkozni, az én ajándékom…

… de tudod mit?  Így is tudok neki ajándékot vinni.

A cipősdoboz, amit egy árva gyereknek töltök meg. A pénz, amit a beteg gyülekezeti tag gyógykezelésére adok. A szolgálat, amire a templomban jelentkezem. A feldíszített karácsonyfaág, amit az idős szomszéd bácsinak viszek át, hogy érezze, nincs egyedül.

Szívből jövő apróságok…

Sokan vannak, akiknek nem szimpatikus, hogy a szeretet ünnepe a drágán megvásárolt ajándékok ünnepe lett. De Jézus – benne a szeretet – megszületésének ünnepe nemcsak egymás megajándékozására, hanem a magányosakkal, árvákkal, szegényekkel, jövevényekkel, éhezőkkel való törődésre is jó alkalom.

Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté 25,45)

Molnár-Kovács Dorka

 

← Vissza a naptárba

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..