Böjti egypercesek 32.

criticism

Kritikus ember vagyok. Nem találok örömet a kötekedésben, ingerelnek a hiábavaló viták, a céltalan szőrszálhasogatások, de be kell lássam: gondolkodásom és ítéletalkotásom lényegéhez tartozik a kritika. Különbségtétel ez, amellyel értékelem a világ dolgait, emberek viselkedését, a magam helyzetét.

Nem volt ezzel semmi bajom addig, amíg azt nem láttam, hogy a kritika a legkevésbé építő formája a keresztyén életnek. Mert bár beszél a Szentírás a feddés feladatáról és Kálvin szerint is szerves része az igaz egyházi életnek az egyházfegyelem – keresztyénként nem kell leragadnom a kritikánál, az általam felismert, mindig relatív igazságnál. Ugyanis van jobb dolgom: ragaszkodhatom az igazsághoz, miközben növekszem a szeretetben (Ef 4,15).

Szabad vagyok arra, hogy ne dörgöljem a másik orra alá, mit tennék másként a helyében, hanem ismerjem el az eredményeit, biztassam, bátorítsam. Szabad vagyok arra, hogy több legyek egy kritikusnál, akinek a saját igazsága megtámadhatatlan szentség.

Mint írtam kritikus ember vagyok és ez az egyik legnagyobb kísértésem is. Viszont hálás vagyok, hogy megláthattam ezt és ezáltal felülemelkedhetek a természetemen, az egómon, igazságérzetemen. Jó okom van erre: kaptam és továbbadhatom Jézus szeretetét. Őérte leteszem a kritika fegyverét.

Te mit teszel ma Érte?

Kihívás: Ma a kritizálás kísértésében tanulj megállni. Családtagjaid bírálása helyett légy kedves velük vagy egyszerűen maradj csendben. Korholás helyett dicsérd gyermekeidet, ismerd el bennük a jót!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!