Első olvasásra furcsa lehet a cím. A megtérés NEM KELL. Mintha egy dühös és elkeseredett ember kiáltaná az arcunkba, aki nagyot csalódott Istenben… Lehetne így is érteni, de van egy másik lehetőség is.
A megtérés nem a „kell” kategóriájába tartozik. Nem olyan valami, aminek meg kell történnie, amit bárki is ránk tudna erőltetni. Egyszerűen nem tud ebben senki befolyásolni, még a legszigorúbb szülői nevelés, egy református líceum, vagy egy kátés hétvége sem tudja rád erőltetni, hogy meg kell térned. Azért nem, mert ez nem „kell”-kérdés.
Sokan próbálkoznak megtérni azért, mert látnak hívő embereket maguk körül, hallanak bizonyságtételeket, és úgy gondolják, hogy ők is megpróbálják. Sajnos ez az út a száraz, sivatagos, poros keresztyénségbe visz. Bár én ezt nem is nevezném keresztyénségnek. Sokan viszont félelemből, a pokol előli menekvés miatt akarnak megtérni, s így bizonyos feltételeknek próbálnak megfelelni, ami szintén sanyarú élethez vezet. Ez sem igazi keresztyénség.
Az egyetlen út, ami boldoggá tehet, ami alapján igaz, hogy jó nekünk az Isten közelében lenni, jó keresztyénnek lenni, az az, ha saját magad találkozol Istennel. Ki kell mondanunk, NINCS keresztyénség Isten nélkül. Az egésznek az alapját az adja, ha egy folyamatos, intenzív kapcsolat van Isten és az ember között.
Azért nem „kell” a megtérés, mert az nem erről szól. Nem arról szól, hogy van egy Isten valahol nagyon messze tőled, vannak elvárásai, feltételei, és neked azokat meg kell tenned, hogy tied lehessen az ajándék, amit neked akar adni. A keresztyén élet nem az, hogy olvasod a Bibliát, eljársz alkalmakra, része vagy az egyháznak, csoportoknak stb. Nem, ha ezt megüresedve, lélektelenül, szükségszerűen teszed. A megtérés, a keresztyén élet a kapcsolatról szól. Isten megismeréséről, hogy az ember valamilyen formában kapcsolatba lép a Teremtővel és hagyja, hogy megismertesse magát az emberrel, mely során a Vele való kapcsolat – a keresztyénség mint létforma – felbecsülhetetlen értékké válik számára.
A Biblia több helyen is bemutatja az Isten és ember közötti viszonyt. Atya – fiú, vőlegény – menyasszony, gazda és sáfárok. A megtérés, a hit azzal kezdődik, hogy az ember ráébred arra, hogy Isten szerethető, mert szereti őt, mert Ő SZERETET.
Balázs Tóni
1 Hozzászólás
Gondolom igazad van abban, amit írsz, Istennel való találkozás nélkül tényleg nincs kereszténység. De nem tudom, még ha azért is kapsz kedvet a megtéréshez, mert találkozol keresztényekkel, vagy mert kátés hétvégén ezt erőltetik, azért én úgy gondolom, hogy ha ez után keresed Istent, akkor meg is találod, nem?