Emelj fel, Uram!

10676803_802998839765240_1139537749_o

„Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!” (Zsolt 59, 18)

Kedves TeSó! Volt már olyan, hogy nagyon elveszettnek és magányosnak érezted magad? Volt olyan, amikor úgy érezted, mintha minden teher egyszerre zúdulna rád, és azt sem érted, honnan jön ilyen hirtelen és eszméletlen gyorsasággal? Mintha Alízra hasonlítanál, aki rossz süteményt evett, és ezért teljesen összezsugorodott. Minden sokkal nagyobb, sokkal nehezebb és érthetetlenebb…

Én is így voltam az elmúlt héten.

Azt éreztem, hogy egyre nő és nő a gubanc, és én egyre gyengébb vagyok ahhoz, hogy kibogozzam. Már azt sem tudtam, hogy honnan indult el és mikor. Csak ömlöttek volna belőlem a könnyek és a fájdalom. Pedig tudtam, hogy most kellene a legerősebbnek lenni, azonban erőm kevés volt, és tele voltam félelemmel. Féltem sírni, mert féltem, hogy meglátják. Féltem, hogy meglátja. Féltem, hogy megbántom. Féltem, hogy félni fogok. Olyan érzésem volt, mintha teljesen lebénultam volna. Tudjátok, mint azokban a borzalmas álmokban, amikor futnál, de nem tudsz; kiáltanál, de senki nem hallja. Én is, hiába tudtam, hogy mit kellene tennem, képtelen voltam rá.

A szokásos következett: zene – hogy ez milyen csodálatos ajándéka Istennek! Sikerült pihenni, kikapcsolni az agyam, és engedni, hogy átjárjanak azok az érzések, amelyek bennem vannak. Sírva ébredtem és tudtam, hogy ez most jó. Végre kint van, aminek kint kell lennie, és végre tudtam higgadtan rendszerezni azokat a dolgokat, amelyek bennem voltak, illetve az előttem álló feladatokat is.

Igaz, nem úgy sikerült a hetem, ahogyan azt elterveztem, de itt vagyok, és biztos vagyok abban, hogy az Isten is itt áll mellettem, és ahogyan már életemben oly sokszor, most sem hagy magamra, hanem itt van velem, és vállán hordoz engem.

Nagyon sokan vizsgaidőszak előtt állunk, tele kihívásokkal és lehetetlennek tűnő feladatokkal. Izgulunk és félünk. Nagyon jól tudjuk, hogy többet is készülhettünk volna már eddig is. Sőt, azt is, hogy talán kevesebb tárgy is elegendő lett volna a tárgyfelvételkor. Haladni akartunk, sietni, hogy utolérjük magunkat.

Talán, kedves TeSó, te is hasonló küzdelmeket élsz át. Most azonban arra kérlek, hogy állj meg egy kicsit, és csendesítsd le magadban ezeket a félelmeket és aggodalmakat, mert nem vagy egyedül. Nem kell egyedül végigcsinálnod ezeket a nehéz heteket. A lehető legjobbkor érkezett meg Jézus a világba, és most is így közeledik hozzánk az adventi időszakban. Vedd észre Őt és azt a szeretetet, amivel téged is körül akar venni.

10844613_802998843098573_389925955_o

Kívánom, hogy mindannyiunk adventi várakozása teljen meg örömmel és békével. Azt, hogy amikor megérkezik az ünnep, ne érjen váratlanul, hanem átélhessük azt a boldogságot, hogy Isten nem hagyott magunkra bennünket a terheinkkel, hanem lejött közénk, és az Ő végtelen nagy szeretetét adta nekünk.

Zilahi Réka

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

zilreka

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)