wpid-wp-1409417303287.jpeg
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” Lk 15, 14-16

A rendőrségi közlemény több újságban is megjelent: Eltűnt egy 17 éves fiú, Szabad Ádám. Személyleírása a következő: 183 cm magas, vékony testalkatú. Szeme kék, haja sötétbarna. Eltűnésekor szürke pulóvert, márkás farmernadrágot és sportcipőt viselt. Magával vitte apja bankkártyáját. Utoljára az M7-es autópálya Budapesti kivezető szakaszánál látták. Aki bármit tud róla, jelentkezzék!
Elsőnek egy kamionsofőr hívta fel a rendőrséget:„Amikor megállított, azt mondta: Mindegy hova, csak el innen!”
Egy pincér szerint féktelenül költekezett, hivalkodóan szórta a pénzt, ráadásul az italt sem bírta.
Egy lány – éppen előzetes fogságban – azt közölte,hogy néhány napig együtt csöveztek a Balatonnál,de aztán továbbutazott.
Egy játékkaszinó tulajdonosa szerint valósággal körülrajongták kétes múltú barátai.
Valaki látni vélte, amint egy diszkó előtt biztonsági emberek agyba-főbe verik.
Egy menhely lakója szerint egy ideig náluk volt ágybérlő,de oda már elszegényedve érkezett:„Csak feküdt az ágyon, s valamin nagyon töprengett”  – mondta.
Egy bulvárlap megszólaltatta az elveszett fiú bátyját, aki így fakadt ki:„Apánkat ő viszi a sírba! Én hiába próbálom tartani a lelket az öregemben.”
Egy kereskedelmi tévétől az apát is megkeresték, de ő nem nyilatkozott.
Csak tette a dolgát, szótlanul és nagyon szomorúan. Minden hajnalban és alkonyatkor kiballagott a kapuba, ahonnan messze be lehetett látni az utat. Majd bement a fiú elárvult szobájába, szélesre tárta az ablakot, hadd jöjjön be a friss levegő. Egy vázába virágot rakott. Aztán újra kiment a kapuba. Egyik-másik szomszédja már bolondnak nézte. Ám ő nem törődött vele, egyre csak várta Ádámot.
Egy késő délután aztán megjelent a környéken a fiú. Borostásan, csontsoványan, koszos ruhában.Egy szakadt nejlonszatyrot szorongatott. Csak ott kóborolt a környéken, nem mert közel menni. Az apa azonban észrevette, és mindent hátrahagyva elébe futott. Ádám először megrémült, majd farmerja zsebéből kórházi zárójelentést próbált előhúzni, ám az apa nem tűrte, hogy fia magyarázkodjon, szóhoz se engedte jutni. Zokogva ölelte át a roncsot, majd így kiáltott fel a járókelők legnagyobb elképedésére: „Ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott!”

Milyen sok területen lehet hasonlót találni a mai világban?

Sokan csak úgy érzik jól magukat, ha disznó vicceket mondanak vagy ha káromkodnak és trágár módon beszélnek. Bár ettől még senki nem lett boldogabb.

Sokan csak akkor tudnak felszabadultan örülni, ha a sárga földig leisszák magukat, mint egy disznó. Másnap meg fel kell ébredni, és újból boldogtalannak érzik magukat, tele lelkiismeret-furdalással.

Sokan a megélt szerelem helyett beérik alkalmi felgerjedéssel (vagy magukban, vagy mással), mint a kutyák az utcasarkon.

Sokan úgy járnak az utcán, hogy a másik nemű ember alakját figyelik, és csorog a nyáluk utánuk – még akkor is, ha az a lányuk lehetne. Nem disznók közé valók?

Sokan csak moslékot olvasnak vagy néznek meg a tévében. Moslékot eszünk/etetnek velünk minden nap: internet, TV, újságok. Amikor meg Isten akar jóllakatni, arra azt mondjuk, hogy „nincs idő rá”.

Sokan a disznóságaikat más disznósággal leplezik.
ser_querido
Különös, hogy ebbe a mocskos, disznó világba küldte el az Atyaisten az Ő egyszülött Fiát – Jézust. Őt érdekli, hogy mi van velünk. Ő meg akar szabadítani abból az állapotból, amiben akár éhen is halhatunk, amiben nincsen már semmi élvezet. Jézus ma meg akarja fogni a kezünk, és vissza akar húzni a lejtőn. Nem kér, hanem adni akar: olyan eledelt, amiből ha eszel, nem éhezel meg soha.

Elhiszed, hogy csak akkor fog sikerülni megállni a lejtőn, győzni a bűnök felett, és Istennek szolgálni, ha megfogod az Ő kezét, és engeded, hogy megszabadítson a bűneidtől? Bízz benne, és indulj az Atya felé! Semmit nem veszíthetsz, de mindent megnyerhetsz így…

Sipos József

1 Hozzászólás

  1. “Azt gondolom, hogy Istent jobban lehet tisztelni, ha az életet, amelyet nekünk adott, minden értékével együtt ismerjük, és ki tudjuk meríteni, szeretni tudjuk, és ezért a korlátok közé szabott, vagy elveszített életértékek feletti fájdalmat erősen és őszintén érezzük.” (Dietrich Bonhoeffer)

    A világban valóban sok rossz dolog történik, sok “disznóság”, de erősnek érzem, hogy ezért “mocskos, disznó világnak” nevezzük. Isten csodálatosnak és tökéletesnek teremtette meg ezt a világot, Igaz, hogy nagyfokú profizmussal sikerül napról-napra borzalmasabbá tenni, de Isten még mindig hatalmasabb minden butaságunknál és ostobaságunknál, hogy ennek ellenére gyönyörűséget is lássunk benne, mert Isten még mindig itt van közöttünk, nem hagyott el bennünket,

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .