A napokban zajlanak a ballagások és a konfirmációs ünnepségek Kárpátalja-szerte. A fiatalok ünneplik, hogy vége az iskolának, a hittannak, és valami egészen új kezdődik.
Ott állok ezeken az ünnepségeken, és aggódom ezekért a fiatalokért. Mi lesz velük? Ukrajnában még sohasem volt ilyen bizonytalanság, mint most. Az ország keleti felén harcok dúlnak. A magyar fiúkat (is) sorozzák. Mi lesz ezzel az országgal? És mi lesz velünk? Van-e jövőnk itt Ukrajnában? Van-e jövője azoknak a fiataloknak, akik ott állnak ünneplőben az iskola udvarán vagy az Úr asztala körül? Vagy jobb lenne menekülni a szülőföldünkről, amíg nem késő?
És ahogy ezen gondolkodom, eszembe jutnak Jeremiás próféta szavai:
„Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is… Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr–, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Jeremiás 29,7 és 11
Jeremiás egy olyan népnek ír, aki fogságban van. Egy idegen ország uralkodik fölöttük, épp úgy mint mirajtunk. Erőszakkal hurcolták el őket Babilonba. És a nép fél. Fél, hogy nincs jövője. Hogy felolvad a népek tengerében és elpusztul. Nekik ír a próféta bátorító levelet. Ennek a levélnek a lényege: kitartás!
Az Úrnak célja van azzal, hogy Izrael Babilonba került. Meg akarja őket erősíteni itt. Szorosabbra húzni a kötelékeket a nép és Istene közt. A bajban valahogy mindig őszintébben és többet imádkozik az ember. Ez az Úr célja velünk is. Forduljon már végre Hozzá a kárpátaljai magyarság!
Van jövő? Van! Erről szól Jeremiás. És ez a jövő nem háború és nemzetromlás, hanem békés és reményteli! A Babilonba szakadt izraeliek menekülnének. De azt mondja a próféta nekik: „Építsetek házakat és lakjatok bennük” (29,5). Maradjatok veszteg! Dolgozzatok a békéért! Most nem a lázadás ideje van és nem a menekülésé! A béketeremtés ideje jött el. A csendes Istenhez fordulás ideje. Annak az ideje, hogy megleld a békét Istennel, és megtaláld a békét önmagaddal.
Akik fürkészve keresik a jövőt és azt mondják, hogy most nincs, itt nincs, olvassák el megint a 11. verset: Csak az Úr tudja az ő terveit! A nyomorúságban és bajok között meg fog erősödni a nép. A félelmet felváltja majd az Istenben való megnyugvás. És a romlás helyett jön a béke! Ez nem nagyhatalmak sakkjátszmáitól függ, nem háttérben rejlő titkos forgatókönyvekben van megírva, hanem Isten hozza el. Az az Isten, akiről a betlehemi mezőn így énekelnek az angyalok: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”
És a békével jön a reményteljes, ígéretekben bővelkedő jövő is. Tegyünk érte! Ne pánikoljunk, meneküljünk vagy lázadjunk, hanem forduljunk oda az Úrhoz és fáradozzunk a békéért!
Kacsó Géza
