Nemrég Dávid történetének végét olvastuk a Bibliában. Talán nem csak engem döbbentett meg ez az ige: „Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!” (2 Sámuel 24,1)
Az a bajom ezzel az igével, hogy úgy tűnik belőle, Isten minden ok nélkül haragszik meg a népre, és Dávidot uszítja rájuk. Aztán pedig megbünteti Dávidot és népét egy olyan ötlet miatt, ami igazából Tőle jött. Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt a verset aggályosnak találja. A Krónikák könyvének szerzője például (pár száz évvel ír később, mint Sámuel könyvének szerzője) egy fontos változtatást végez ebben a versben: „A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.” (1 Krónikák 21,1) Itt a helyzet még inkább bonyolódik…
Az ige nagy kérdése, hogy honnan is jött a népszámlálás gondolata? Isten sugallta Dávidnak, ahogy Sámuel könyve írja? A Sátán kísértése volt, ahogy a Krónikákban van? Esetleg Dávid saját fejéből pattant ki? Például az 1 Krónika 21,17 ben „Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el.” Nekem úgy tűnik, hogy ezzel a kérdéssel maga a Biblia is birkózik.
Annyi biztos, hogy Dávid akarta ezt a népszámlálást. És az is biztos, hogy Isten előtt ez bizalmatlanság volt. Mert nem Isten erejében, hanem a mozgósítható emebrek számában bízott. De honnan tudhatnánk egészen pontosan, hogy kitől is jött ez a gondolat?! Nem tudhatjuk. És ugyanígy nem tudhatjuk a saját életünkben sem egy-egy gondolat, nehéz helyzet forrását.
Mi a különbség a gyakorlatban a kísértés és a próba között?! OK, elméletben: a kísértés a gonosztól jön a próba meg Istentől. De ha például a boltban valaki elejt 50 hrivnyát, és te felveszed, akkor most az kísértés, hogy tartsd meg, vagy próbál az Isten? Sőt, az a kis pénz neked is pont jól jönne. Ott vagy ebben a történetben te is!
Ne felejtsük el, a Sátán nem tehet semmit, amit Isten nem enged meg neki. De nem tehet semmit a mi akaratunk ellenére sem. Tehát minden bukásban ott van mindhárom szereplő.
Nem háríthatod át a Sátánra, még kevésbé Istenre a bűneidet. „Hiszen nem volt választásom, ezt kellett tennem”. Isten próbára tette Dávidot, ehhez eszközül használta a Kísértőt, akárcsak Jób esetében. Dávid volt az, aki a próbában elbukott!
És ez pont így van velünk is néha…
De Isten ezeket a bukásokat is javunkra fordítja. Dávid bűnbánatot tart, és közelebb kerül Istenhez. Isten Fia pedig azért jött, hogy a mi bukásaink következményeit is felvigye a keresztre. Nem számít, hogy próba, kísértés, vagy a saját hülyeségünk miatt bukunk el: Jézusra van szükségünk!
Kacsó Géza
1 Hozzászólás
Üdv! Én azért kijavítanám ezt a cikket, mert megnyugtatóbb tudni a választ, mint értetlenül állni egy kérdés előtt. Ezzel a két verssel nekem is gondom akadt, és több órába telt mire rájöttem, hogy Isten egyáltalán nem mondta Dávidnak, hogy menjen és számlája meg Izraelt és Júdát, hanem ezt maga Dávid mondta. Bár nem tudom, hogy a cikkben szereplő vers milyen fordítás, az egyértelmű, hogy a Károli fordításban ez sokkal jobban kivehető. Sátán csak besegített, hogy Dávid erre a lépésre szánja el magát. Hogy erre rájöjjünk, többször el kell olvasni az egész fejezetet. A Bibliában nincenek ellentmondások, csak félreértelmezhető részek. De ha türelmesek vagyunk, mindig megtaláljuk a választ is 🙂