Ebben az adventi sorozatban sok mindenről volt már szó, és talán nem túlzok, ha azt állítom: most kissé minden a mások felé fordulásra akar ráhangolni. Hiszen ez az év különösen bővelkedett magányosságban, befelé fordulásban és elszigetelődésben. Az ezekből kialakuló közhangulat miatt talán az önmagunkról alkotott képünk is torzult kissé.
Mostanában egyre gyakrabban kerülnek elém olyan igei magyarázatok, amelyek azt hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy rendben legyünk önmagunkkal: az egészséges, Istenből táplálkozó önértékelés és önbizalom az egyik alapköve annak, hogy Ő használni tudjon.
Valamiért bennünk, keresztyénekben van egyfajta sztereotípia arról, hogy az önbizalom világias dolog. Ezzel együtt talán még azt is gondoljuk, hogy Isten szemében is megvetendő, hiszen Ő sehol nem említi a Bibliában szó szerint az önbizalmat. Mi több, óva int az elbizakodottságtól. Ezzel szemben viszont említi az alázatot, a bűnbánatot, a mások iránti szeretetet és megbecsülést.
Sokan abban a tévhitben élünk, hogy míg az önbizalom, önszeretet veszélyes – sokunk szerint magában hordozza a felfuvalkodottság esélyét –, addig az önvád, önmagunk hibáinak, rossz döntéseinek kihangsúlyozása teljesen rendben van. Sőt talán még pozitív és szellemi dolog is lehet Isten szemében, mert úgy véljük, hogy ezzel senkinek nem árthatunk. Azt gondolom, hogy ez hatalmas tévedés, mert ahogyan Joyce Meyertől hangzott el egyszer: „Az fog a körülötted élőkre kiáradni, ami benned van.”
Időről időre szükségünk van a bűnbánatra, sőt naponta többször is, de nem szabad, hogy ez önmagunkat állandóan lekicsinylő állapottá váljon.
John C. Maxwell egyik általam kedvelt könyvében azt hangsúlyozza, hogy tulajdonítsunk nagy értéket az embereknek, és a legjobb pillanataik alapján értékeljük őket!
Ez az egyik legjobb tanács, amelyet az emberekhez viszonyulásról olvastam. De lehetséges ezt megvalósítani másokkal szemben anélkül, hogy elsősorban önmagunkon alkalmaznánk? Úgy értem, nem sértő-e Istennel szemben az, hogy folyton a hiányosságainkat hangsúlyozzuk, vagy éppen azt, hogy mennyire értéktelenek vagyunk?
A mai kedves tett tehát kissé önmagad felé irányul, de ezáltal mások felé is. Törekedj arra, hogy mától hálás szívvel tekints arra, akinek Isten megteremtett, és igyekezz ezt erősíteni másokban is önmagukkal szemben! Tekints magadra értékesként azáltal, hogy leírsz legalább három-öt dolgot, amiben jó vagy. Bónusz feladatként pedig találj olyan embereket, akikről tudod, hogy igazán jól esne nekik, ha valamilyen formában leírnád, és tudtukra adnád, mitől olyan értékesek számodra.
És ne feledd: a legjobb pillanatok alapján értékelj másokat, és önmagadat is!
Dolenai-Balogh Beáta
