Címke

vallomás

Browsing

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,9) A bűnbeesést követően az ember a meztelenségét felismerve, a világtörténelem legésszerűbb dolgát tette: elbújt Isten elől a bokrok mögé. És Isten járt-kelt az Édenben és kereste az embert: hol vagy? Nem azért kérdezte, mert nem…

„Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” Zsolt 18,2-7 Mikor mondtad utoljára Istennek, hogy „Szeretlek, Uram, erősségem!”? Egyáltalán mikor szóltál hozzá utoljára úgy, hogy abból…

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1János  4 ,18)  Vannak néha egészen intenzív élményeim egy-egy istentiszteleten. Amikor egy tekintélyt parancsoló, komoly lelkész bepillantást ad a személyes életébe. Amikor úgy igazán…

Hulk egy érdekes figura számomra. Olyan nem mindennapi szuperhős. Egyszer egészen félénk, hétköznapi tudósember, máskor pedig dühöngő vadállat. Egyszer teljesen értelmes, normális, emberi, máskor pedig egy elszabaduló lavina, ami senkit és semmit nem kímél, aki útjába kerül. Hulk szerintem keresztyén.

„Akkor magába szállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám házában, én pedig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához…” Lk 15,17-20 Olvasva…

Mi, reformátusok tapasztalataim szerint úgy vagyunk a böjttel, mint a nagyapa, aki hazajön az afrikai vadászatról. Az unokája rögtön megrohanja: „Nagypapa, nagypapa! Mit lőttél Afrikában?” Az öreg elmosolyodik, kihúzza magát és felel: „Leginkább oroszlánt, zebrát meg nóplízt”. Az unoka szemei elkerekednek: „Nóplíz?! Az micsoda?” „Hát kisunokám az bokorban…

Ha van valami, amiről legkevésbé szeretek beszélni, az nem más, minthogy milyen a teológia. Azonban egy teológus számára kikerülhetetlen ez a kérdés minden egyes ismerőssel, baráttal, rokonnal való találkozás alkalmával: „Na és, milyen a teológia? Hogy megy?” És ilyenkor kell udvariasan, számat mosolyra kényszerítve, felelni: „Köszönöm, jól!” Persze…