„Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.” (Zsolt 142, 1-3)  „Ó, milyen vak homályban futnak akik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad.Valamikor kézen vezettél;szökni akartam, de nem engedtél, csend volt…