Majdnem azzal a mondattal kezdtem, amitől mindig is borsódzott a hátam: „Bezzeg a mi időnkben…”. És tényleg, kezdek pár év, egy-két évtized távlatából merengő állapotba kerülni. Mi változott ezalatt a pár év alatt? Tudniillik, amikor én még gyerkőcként elképzeltem a felnőtt koromat, és barbikkal játszva családot, életet terveztem,…

Gyerekkoromban drága szüleim lehetőségeikhez mérten igyekeztek kényeztetni. Nem voltunk gazdagok, de egy-egy tábla csokit, narancsot vagy gránátalmát hoztak néha haza. Ezeket a finomságokat persze meg kellett osszam a nővéremmel. És a szüleimnek is kínáltam belőle, de ők szelíden visszautasították, mondván: nem szeretik a csokit, narancsot stb. Ezt gyermekként…