Címke

magány

Címke

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7,14) Fájdalom, magány, elhagyatottság, szeretetlenség. Csak pár érzés azokból, amelyek a lelkünk mélyén betemetve ülnek, és nem szívesen ássuk elő őket. Az ilyen érzésekhez kapcsolódó emlékekre sem…

„Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.” (Ézs 54,7) Igen, az Úr azt mondja ebben az igében, hogy néhány pillanatra magunkra hagy minket. Ha engem kérdeztek, nem mondhatom, hogy ezek az időszakok valóban egy-két másodpercnek tűnnének. Inkább egy örökkévalóság az, amíg egy-egy nehéz helyzetből kikászálódok vagy…

A magányt nem szereti senki, kikerülni azonban nem mindig lehet. Mindenképpen érdemes foglalkozni vele, mert a magány öl. Vagy téged pusztít belülről, vagy a környezetedet általad. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt gondolom: ha a magány eltűnne a földről, a kórházak, a börtönök, a pszichiátriák nagy részét be…

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…” írja Ady Endre, és szavainak végső feloldását, a folytatásban szereplő „Isteni átölelést” is csak az elhagyás felől érthetjük meg igazán. Aki volt már elhagyva, vagy hagyták már magára, esetleg aki maga volt az elhagyó fél, az tudja, mennyire fájdalmas az a…

„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jakab 1,27) Segítettél már egy idős néninek a hosszú, számára talán végtelennek tűnő lépcsőn felvinni a nehéz táskáját? Hallgattad már hosszan egy…

Minden David Bowie-val kezdődött. Tavaly hallottam egy dalának feldolgozását, majd ezen a héten, miután értesültem halálhíréről, újrahallgattam. A dal egy Tom nevű őrmesterről szól, akit kilőnek az űrbe, előtte kommunikál a földi személyzettel, majd az őrmester kilép az űrhajóból. Tom rácsodálkozik, mennyire kék a Föld nevű bolygó, ahol…

Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi…