Őszintén, egy kis irigységgel vegyes csodálattal nézek azokra az emberekre, akik soha sem félnek. (Na jó, alaposan át van itatva irigységgel ez a csodálatom.) Jöhet nehézség, ismeretlen helyzet, kihívás és próba, bátran és nyugodtan mennek előre. Szerintem jól csinálják.

Mi, reformátusok tapasztalataim szerint úgy vagyunk a böjttel, mint a nagyapa, aki hazajön az afrikai vadászatról. Az unokája rögtön megrohanja: „Nagypapa, nagypapa! Mit lőttél Afrikában?” Az öreg elmosolyodik, kihúzza magát és felel: „Leginkább oroszlánt, zebrát meg nóplízt”. Az unoka szemei elkerekednek: „Nóplíz?! Az micsoda?” „Hát kisunokám az bokorban…

A minap egy előadásra készülődtem a szexualitással kapcsolatban. Meg sem tudom számolni, hány előadást és ifi órát tartottam már erről a témáról. Azt hiszem, fekszik nekem ez a téma, talán pont azért, mert annak idején, amikor még nagy kérdés volt ez az életemben, sokat foglalkoztam vele. Nos,…

Azon gondolkodom mostanában, mi is az a megbocsátás. Pontosabban azon, hogy, ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell valljam: én képtelen vagyok a megbocsátásra. Tudjátok, arra az igazira, amikor úgy nézel a másikra, mint azelőtt, mint egy tiszta lapra, egy teljesen új lehetőségre, fájdalom, neheztelés, bizalmatlanság…

Ha van valami, amiről legkevésbé szeretek beszélni, az nem más, minthogy milyen a teológia. Azonban egy teológus számára kikerülhetetlen ez a kérdés minden egyes ismerőssel, baráttal, rokonnal való találkozás alkalmával: „Na és, milyen a teológia? Hogy megy?” És ilyenkor kell udvariasan, számat mosolyra kényszerítve, felelni: „Köszönöm, jól!” Persze…