A böjt nem csak lemondás, és legfőképpen nem pusztán ételekről vagy szokásokról való lemondás negyven napra. Néha beleesünk abba a világ által elénk hozott csapdába, hogy saját erőnket, önuralmunkat akarjuk fitogtatni a böjti időszakban, megmutatni, mire vagyok én képes. De valójában a böjtnek nem az önsanyargatásról kell szólnia, sokkal inkább a szívünk megtisztításáról, a lelkünk lecsendesítéséről. A böjt célja, hogy ami elhomályosítja a kapcsolatunkat Istennel, háttérbe szoruljon, és ezáltal Ő kerüljön újra a középpontba, az Ő hangjára figyeljek a zajban.
Az egyik legértékesebb dolog manapság a lecsendesedés, a lelassulás. Mert nem ezt a tempót diktálja a világ, rengeteg a teendő, meg kell felelni a munkában, helytállni a szolgálatban és a családban is, ritka az az ember, akinek csak egy munkahelye van és sok szabad ideje. Nehéz megtalálni a csendet, mert zajos a világ. De még ha a külvilág zajától sikerül is elbújni, a legnehezebb csendben lenni önmagunkkal, mert sok a hang odabenn, sok minden fájhat a lelkünkben, amit a zajos hétköznapokba és a sok tennivalóba menekülve elnyomunk.
Mit fognak gondolni mások? Csalódást okozom? Elég jó vagyok? Megfelelek az elvásásoknak? Fognak így is szeretni? Csak néhány kérdés, ami bent üvölt a lelkünkben, de szívesebben hallgatunk róla, elnyomjuk, nem foglalkozunk vele igazán. Ez a folyamatos elnyomás, megfelelni vágyás viszont nagy károkat okoz: megmérgez, eltorzítja az önképünket. Nem egyik percről a másikra, de egyszer csak azon kapjuk magunkat, mélységesen fáradt a lelkünk, már észrevétlenül mások viselkedése és elvárása irányít elvéve a fókuszt Istenről és az Ő vezetéséről életünk minden területén.
Amikor másokhoz igazodunk, könnyen elveszíthetjük azt az irányt, amit Isten mutat:
„Ha még embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10).
A megfelelni vágyás mögött gyakran két dolog áll: régi vágy arra, hogy elismerjenek, értékeljenek és a belső félelem attól, hogy elveszíthetek valakit.
A valóban fontos ugyanakkor nem az, hogy szeretnek-e, elismernek-e az emberek (bár abból is táplálkozunk), mert előbb-utóbb be kell látni, nem lehet minden embernek tetszeni és Krisztust is szolgálni. A helyes identitás nem az emberek visszajelzésében gyökerezik, hanem abban, hogy Krisztusé vagyok. Isten az igazi iránytűm.
Az ellenszer tehát a belső iránytű tisztítására: elcsendesedés, ige, ima, valódi önvizsgálat. A böjt ideje jó lehetőség arra, hogy újra hangold a szívedet. Nem kell mindenkinek megfelelni, csak annak, aki elhívott. És Ő úgy szeret téged, hogy az egyetlen Fiát sem kímélte. Jézus Krisztus vére téged is megtisztított már akkor a Golgotán, áldozata több mint elég. Neked csak el kell fogadnod, mást nem tehetsz.
Csendesedj el ebben a böjtben, és vizsgáld meg, neked mi az az életedben, ami elveszi a fókuszt Istenről?
Köszönöm Jézusom, hogy Te valódi szabadságra hívtál el. Tisztítsd meg szívemet mindentől, ami elveszi a fókuszt Rólad! Csendesíts le a zajt lelkemben, Te vagy az én reménységem. Ámen.
Balázs Krisztina
