„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” (Mt 10,32)
Vallást tenni csak arról tudunk, amit ismerünk, ami bennünk van, amit tudunk.
Egy konfirmáció előtt álló fiatal édesanyjaként nagyon sokat foglalkoztam a hitvallással az elmúlt időszakban. Együtt tanultunk, értelmeztünk és ismételtünk a vizsgára. Szerettem volna, ha a gyermekem érti, amit megtanul, és nemcsak érti, hanem szívből el is hiszi mindazt. Ez minden keresztyén anyuka kívánsága így konfirmálás előtt – ezt minden szülő nevében mondhatom. Hála az Úrnak, nálunk így történt.
Nem csak a fiatalok feladata a vallástétel. Jézus nem azt mondja, hogy a fiatal, a gyermek, a felnőtt, esetleg az idősebb korosztály tesz vallást, hanem „Aki tehát vallást tesz rólam…”. Ez lehetek én és lehetsz te is, aki éppen e sorokat olvasod. A hitvallásunkban olyan szépen, pontosan meg van fogalmazva egy-egy válasz a hitbeli kérdésekre. Ha belegondolunk, mit válaszolnánk például egy olyan kérdésre, hogy „Mi a hit?” vagy „Mit használ nekem Jézus feltámadása?”, akkor szembesülünk azzal, hogy nem egyszerű megfogalmazni és vallást tenni ezekről. Te tudnál válaszolni? Senkinek sem árt, ha időről időre előveszi a hitvallásunkat és tanulmányozza azt.
Életünk során a vallástétel egy olyan ránk bízott feladat, amit nem kerülgethetünk. Ha bennem az Úr Jézus él, akkor a Szentlélek által ezt ki is kell mondanom. Önző módon nem tarthatom magamban. Vallástételem által Krisztusra mutatok, bátorítok, erősítek, vigasztalok… Előfordulhat, hogy mégsem sikerül, hogy nem jönnek a szavak, esetleg nincs bátorságom szólni. Azonban Istennél nincs lehetetlen. Kérjük az Úr segítségét! És kérjük testvéreinket, hogy imádkozzanak értünk!
Tegyünk vallást a mi Urunkról, mert akkor Ő is vallást tesz rólunk a mennyei Atya előtt! Legyen Krisztus bennünk a soha el nem apadó, örök élet vizének forrása, hogy aztán a belőle áradó szeretet áradjon rajtunk keresztül a világba, ami oly sóvárogva várja az Isten gyermekeinek megjelenését.
Olasz Jolika
