Mikor erre a böjti sorozatra készültünk, több olyan tényezőt és tevékenységet is felsoroltunk, ami szerintünk a mindennapokban segíthet bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. A listára felkerült a hit fogalma is – én pedig nagy bátran elvállaltam, hogy erről fogok írni, erről fogok együtt gondolkodni veletek. Bevallom, akkor igazán nem is gondoltam át, hogy ez mennyire nehéz feladat lesz. Hiszen a hitről beszélni hosszú értekezésekben sem elégséges, nemhogy egy nyúlfarknyi blogbejegyzésben. Épp ezért miután elég sok klisét összezsúfolva jó tucatszor belekezdtem már ennek a bejegyzésnek a megírásába, úgy döntöttem, hogy egész egyszerűen csak leírom azt a képet, ami most bennem elsőként megjelenik, ha a hitre gondolok. (Közben pedig őszintén remélem, hogy pont jókor írom le…)
Mikor tinédzser voltam, nagyon népszerű volt a keresztyén körökben a Végtelen hit című film. És ennek a filmnek valamiért az egyik jelenete mélyen belém égett. Ebben a jelenetben a főhős felesége, aki nagyon vágyott arra, hogy édesanya lehessen, megtudja, hogy az újabb próbálkozásuk is kudarcot vallott, nem lesz gyermekük, és ezért sírva elindul haza. Az autójához érve pedig zokogva felkiált: „Akkor is szeretlek, Uram!”. Ez az elég drámai és erős mondat azóta is sokszor belém hasít, amikor az életem egy-egy területén megpróbálódik a hitem, amikor egy ígéretbe kapaszkodva én már szárnyra kelnék ugyan, de hirtelen ott a plafon, amin én szinte szétkenődök. Ilyenkor mély levegőt próbálok venni, és végtelen elkeseredéssel én is azt mondom: „akkor is…”. Akkor is bízom Benned, Uram. Akkor is hiszek abban, hogy amit Te megígértél, azt meg is tartod. Akkor is Beléd kapaszkodom.
Nehéz hinni valamiben, amikor egyfolytában falakba ütközöl. Hidd el, tudom. És hidd el, hogy Isten is látja, hogy mennyire nehéz ez neked.
Péter ezt írja:
„Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” (1Pt 1,7)
Ma arra kérlek, hogy tedd félre az elkeseredésedet, a csalódottságodat, és ragadd meg erősen Isten ígéreteit! Mondd ezt: annak ellenére, amit látok, tapasztalok és érzek, én akkor is hiszek abban, amit nekem ígértél, Uram! Hiszek Benned!
Papp Adrien