„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.” (efezus 2,8)
Most egy „Olvassuk el a teljes Bibliát!” projektben vagyok, így reggelente egy-egy részt olvasok el épp aktuálisan az Ószövetség első könyveiből. Ezekben a fejezetekben rendre elém tárul, hogy a nagy bibliai alakok sokszor nem álltak épp az erkölcsi normák tetőfokán (és most finoman fogalmazok). S bár mindegyik történetet már jól ismerem, szinte minden alkalommal, ha elém kerülnek, méltatlankodom: „komolyan ezek az Istennek tetsző emberek? ezekre tekintünk és hivatkozunk példaként?”. Nemrég az egyik reggel szintén ezen fakadtam ki a férjemnek, aki meghallgatva engem csak ennyit mondott: „Hát, erről szól a kegyelem, nem?”.
Szeretjük magunkat azzal a gondolattal simogatni, hogy jó emberek vagyunk. Vagy legalábbis igyekszünk azok lenni. Hogy azért az elég komoly dolog tőlünk, hogy adakozunk, segítünk másokon, vigasztalunk, a kapcsolatainkban mérsékeljük az önzőségünket, szolgálunk a gyülekezeteinkben stb. – teszünk azért valamicskét, hogy az üdvösségünket, Isten szeretetét és áldásait kiérdemeljük. S bár ez mind dicséretes – sőt szükséges – ha leginkább ezekre tekintünk, akkor az elviszi a fókuszt a legfontosabbról: a kegyelemről.
Nem azért szeret és áld meg az Isten, mert én jobban félem, követem Őt másoknál, hanem egész egyszerűen csak szeretetből, kegyelemből. Ezt nem tudom kiérdemelni, megvásárolni, befolyásolni, csak elfogadhatom, mint egy nagy értékű ajándékot.
Ha egy nagy értékű ajándékot kapunk valakitől, akkor az megdöbbent: miért? miért nekem? hogy fogom viszonozni? Általában nem az van bennünk, hogy „na, azért ezt megérdemeltem”, hanem szinte elnémulunk a gesztustól. Isten nagy ajándékát – Krisztusban adott váltságát – is jó lenne így elnémulva fogadnunk…
Tudatosítsuk ma magunkban: nem érdemeltük ki, hogy részesülhetünk Krisztus áldozatából. Az, hogy igyekszünk jó emberként élni és szolgálni Istent ebben a világban a legkevesebb, amit tehetünk viszonzásképp. Ha ezt a gondolatot hagyjuk magunkban nagyra nőni, akkor hiszem, hogy mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez a világ kicsit jobb hely legyen.
Papp Adrien