Van, aki számára az advent nem más, mint állandó rohanás az idővel, eszeveszett ajándékvadászat, esetleg vég nélküli puffogás az elkorcsosuló ünnep miatt. Nekünk, Krisztus megváltottjainak azonban Istentől rendelt idő ez. Ha nyitott szívvel járunk, bárhol felfedezhetjük a megváltás üzenetét ezekben a napokban. Advent ugyanis tele van jelekkel, amelyek ízlelhető, tapintható, érzékelhető közelségbe hozzák a mennyei valóságot.

Itt van például a karácsony egyik legjellegzetesebb kelléke, a fenyőfa.

Valaki úgy szereti, ha hagyományos díszek kerülnek rá. Más az éppen divatos színek mellett teszi le a voksát. Van, aki feldobál rá mindent, ahogy jön. Olyan is akad, aki alternatív módokon igyekszik a hagyományos ünnep modern megjelentetésére. És van, aki számára semmit nem jelent: az a lényeg, ami alatta van.

A fenyő ugyanakkor több, mint csupán dekoráció. Több, mint megnyugtató szín, mint nosztalgikus érzéseket idéző forma vagy utánozhatatlan illatforrás.

Beszél egy fiatal élet feláldozásáról, amely az emberek boldogságát munkálni rendeltetett.

Eszünkbe juttatja Istent, aki nem változik az idő múlásával. Amilyen a teremtés hajnalán volt, ugyanolyan most is, és amit az ősatyáknak ígért, abba mi magunk is belekapaszkodhatunk.

Zöld színe a reménységre utal, a megújulásra, az újrakezdésre, az eljövendő tavasz bizonyosságára a pusztulás kellős közepén is. A képességre, hogy az erős Istenbe gyökerezve szélsőséges körülményeket is át tudunk vészelni.

Elmondja, hogy a mi elhívásunk arra szól, hogy örökkévaló dolgokkal foglalkozzunk.

És hogy az életünk Krisztusra mutató jel, a gondolkodásunk, beszédünk, viselkedésünk épp olyan közvetítő eszközök, mint a fenyő ágain függő apró szimbólumok.

„a fenyő mit én
ültettem – kertemben nő
tovább az égig”

(Balázs József: Élő jelet hagyni)

Olasz Tímea

Kövesd adventi naptárunkat minden nap!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .