Ismét a szeretetről írok neked… Tudod, olyan ez nálam, mint amikor bekattan egy zene, vagy ráfüggsz egy illatra, vagy újra és újra ugyanazok a momentumok játszódnak le a szemed előtt. Elképzelem, ahogy János ismétli a pillanatot magában, hogy tökéletesen emlékezzen és úgy írja le számunkra, milyen volt, amikor ők még mit sem sejtettek, és a Mester egyszer csak azt mondta nekik: „ti a barátaim vagytok”. Csak néhány másodperccel azelőtt mondta ki a szavakat, melyek János számára az örök Isten lényegét tökéletesen leíró emberi megfeleltetéssé váltak: „nincs senkiben nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátaiért”. Mindig van valami elképesztő titok abban, amikor Jézus magáról beszél, a jövőjéről, arról, amit azért fog tenni, hogy mi abban az egyetlen cselekedetben az egyetlen Istent felfedezhessük.

Sok tudós a két évezred során arról írt, hogy milyen nem Isten. Nem halandó, tehát halhatatlan. Nem látható, tehát láthatatlan. Nincsenek határai a hatalmának, így korlátozhatatlan. Nem függ az akarata a miénktől, vagyis szuverén… Gondolkodtam ezen. Úgy festették le előttünk Istent, mint aki nem olyan, mint mi. Ennek ellenére én mindig arról ábrándoztam, hogy el tudom majd mondani, milyen Isten. Sokáig talán nem tudtam. De egyre tisztább előttem a kép – az egyetlen kép arról, amilyen Isten. Jánosban megragadt az a pillanat. Biztos, hogy örökre beleégett az agyába és a szívébe, amikor rájött, hogy Jézusban Istennel találkozott. Amikor megtudta, hogy milyen az Isten.

Szeretném, ha tudnád, hogy ez mit jelent nekem. Azt, hogy nincsen másmilyen Isten. Csak a kereszten értünk életét adó Jézus van számunkra. Számomra hasonlónak tűnik ahhoz az Istenhez, akiről a tudósok írtak – legalábbis abban, hogy rám egyáltalán nem hasonlít. Mert én nem tudok szenvedni másokért, nem merek kiszolgáltatott lenni, nem akarok szegény lenni, nem merek szembenézni a rosszal, képtelen vagyok kiállni az igazságért. De a tudósok Istenére sem hasonlít annyira. Mert Ő meghal, Ő látható, nemhogy korlátok, de a kereszt fái között feszül a teste, és ki van szolgáltatva az emberi akaratnak.

Kicsit összezavarodtam. Te nem?

Szeretném, ha tudnád, hogy mit jelent Ő nekem. Azt, hogy Ő az Isten tökéletes képmása, aki azt akarja, hogy hasonlítsak hozzá. „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” – mondja. Annak az igaz gondolatnak, hogy Isten nem olyan, mint mi, csak egyetlen feloldása van: hogy Ő akarja, hogy mi hasonlítsunk rá. Nincs másmilyen Isten, és nincs másmilyen szeretet sem. Ismét a szeretetről írok neked, mert arról akarok írni, hogy milyen Isten. Ő nem olyan, mint mi, de értünk testet öltött, hogy megismerhessük. Mi nem vagyunk olyanok, mint Ő, de azért jött, hogy megtudjuk, milyenné kell legyünk.

Horváth Dániel

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..