Nehéz kérés…

„Megparancsoltam neked, hogy légy ERŐS és BÁTOR. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz!”  (Józsué 1,9)

Első éves teológus voltam, amikor ez az ige úgy igazán megérintett. Új város, új emberek, új órarend, új tanulási szokások… szóval új, új, új és még újabb dolgok vettek körül. S ebben a kavalkádban azt mondta nekem Isten a fenti ige által, hogy ne féljek, sőt legyek erős és bátor.

Jó vicc – gondoltam első olvasásra, hiszen minden vagyok csak erős és bátor nem. Aztán jobban belegondoltam, de még így sem hatott meg igazán a dolog. Hogyan lehetnék én erős és bátor? – kérdeztem magamtól és Istentől is. Hogyan várod el tőlem Uram, hogy ne féljek, amikor olyan kicsi vagyok ebben a világban, annyi új dolog, élethelyzet és ember vesz körül, hogyan parancsolhatod nekem azt, hogy ne féljek? Elvégre nem te vagy Uram ezekben a helyzetekben, szóval hadd döntsem el én, hogy kell-e félnem vagy sem. Nem kérhetsz tőlem olyat, amit nem tudok teljesíteni. Gondolkodtam rajta még egy ideig, majd próbáltam elrejteni szívem egy kicsi sötét zugába ezt az egész párbeszédet, és folytattam tovább a mindennapokat.

Elérkezett a vizsgaidőszak és nyilván féltem, aggodalmaskodtam, hogy hogyan fogom teljesíteni a vizsgákat, hiszen ilyenben még soha ezelőtt nem volt részem. A bibliaismeret vizsga teljesítéséhez hozzátartozott a memoriterek felmondása is (több tíz bibliai vers). Na és az izgatott tanulás közben találjátok ki, melyik ige jött újra elém? IGEN! A Józsué 1,9. Újra. Legyek erős és bátor, na meg persze ne féljek, végülis csak vizsgázni fogok. Most pedig nem is tudtam túllendülni rajta, hiszen meg is kellett tanulnom. Most azonban nem csak felszínesen olvastam el ezt a verset, ahogyan eddig, nem csak azt ragadtam meg belőle, amivel vitázni tudok. Mindeddig csak magamra tekintettem, csak azt láttam, hogy én mire nem vagyok képes, csupán egy számomra teljesíthetetlen parancsot láttam, és azt gondoltam ez nem fair. Ezúttal azonban a vers második felére tekintettem, arra, hogy nem egyedül kell erősnek és bátornak lennem, mert az nem menne, de Isten nem is kér ilyet tőlem. Nem hagy magamra soha, semmilyen körülmények között. Nem kell egyedül szembenéznem az új és nehéz dolgokkal, nem kell egyedül megharcolnom a veszedelmes csatákat. Nem vagyok egyedül! Miután sikerült tudatosítanom magamban, hogy nem vagyok egyedül, van egy örök Társam akire bármikor számíthatok, teljesen megváltozott a hozzáállásom. Nem mondom azt, hogy már sosem bukkan fel a félelem a szívemben, mert ez nem igaz. Minden egyes új élethelyzet előtt félek, hogy vajon mi vár rám, hogyan tudok majd helyt állni, de már tudom, hogy nem vagyok egyedül. Bármi jön, azt az Úrral együtt tudom várni. Ő az, aki erőt és bátorságot ad, Ő az, aki elveszi a félelmet a szívemből. Rá tekintve és az Ő karjába rejtőzve már nem is olyan nehéz kérés, ez a nehéz kérés.

Talán így ősz kezdetén nemcsak számomra aktuális ez az igevers, hanem sokunk számára, akiknek valami új kezdődik, kezdődött az életében. Kedves Olvasó, lehet félsz, lehet bátortalan vagy, nem tudod, mit rejt az új iskola, egyetem, munkahely, Isten ma mégis arra kér, hogy ne félj. Légy ERŐS és BÁTOR – nem magadban bízva, hanem csakis Benne, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz! 🙂

Kiss Ingrid

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..