Gondolj a tékozló fiúra. Ahogy ott ül a disznók között, éhesen és magányosan – csak ő és a gondolatai. Elrontotta az életét. Rossz döntéseket hozott. Csak magára gondolt: arra, hogy neki épp akkor mi a legjobb. És most itt van, szegényen, üresen, céltalanul, barátok és család nélkül.
- Csak egy kiút van ebből az élethelyzetből: vissza kell térnem Atyámhoz, meg kell alázkodnom és bocsánatot kell kérnem önző, gonosz viselkedésemért.
A tékozló fiú bűnbánata nem elméleti. Nem arról szól, hogy felsorolja, mit sajnál, mit csinálna máshogyan, hanem a visszafordulásról. Arról, hogy az eddigi döntései és motivációi hibásak voltak, és mostantól másképp gondolkodik. Nem azt fogja tenni, ami saját magának örömet okoz abban a pillanatban, hanem azt, ami Atyjának kedves.
A bűnbánat nem egy érzés. Nem kell könnyezned, transzba esned, nem kell nyelveken szólnod hozzá. A bűnbánat egy döntés, amit ma meghozhatsz. Arról, hogy nem akarsz többé olyan lenni, mint eddig. Hogy keresni és érteni akarod Isten iránymutatását, és követni akarod Őt. Nemcsak letenni elé minden rosszat, amit eddig tettél, nem tettél vagy gondoltál, holnap pedig újra elkezdeni gyűjtögetni a szennyest, a sok letenni valót, hanem dönteni arról, hogy mostantól nemcsak magadért élsz.
Isten ma felajánlja neked a megbocsátást, azt, hogy visszafogad, hogy elfogadja Jézus áldozatát ahelyett, hogy téged kérne számon, és helyre állhat vele a kapcsolatod.
Nem tudhatjuk, hányszor fogja még megadni neked ezt a lehetőséget.
A bűn egy végtelenül kényelmes dolog, de onnantól válik igazán teherré és mutatja meg az igazi, életromboló hatását, hogy elkezd fájni. A tékozló fiút is a bűn fájdalma vezette el arra, hogy megbánja mindazt, amit elkövetett, és igen sokan ugyanezt az utat járjuk végig. A bűnbánat mindig konkrét dolog kell legyen: nem csak általában kell szomorkodnunk a rossz döntéseink felet, hanem egyértelműen azonosítanunk kell azokat a területeket az életünkben, ahol nem tudtunk keresztyénként helytállni. Sőt, a bűnbánat nem is mindig kizárólag belső, lelki folyamat: kapcsolatban van a bocsánatkéréssel és megbocsátással is. Több helyen olvassuk a Bibliában, hogy a bűnbánat böjtöléssel is járt együtt, azaz valamilyen ételtől, italtól, élvezettől fosztották meg magukat az emberek attól, hogy kifejezzék, mennyire megsebezte életüket a bűn és mennyire bánják mindazt, amit elkövettek és megengedtek az életükben.
Nem ismerek olyan keresztyént, aki minden bűnéért „lerótta” volna a bűnbánatot Istennek. Olyat ismerek, aki azt mondja, hogy ő minden bűnét megbánta és ezért tökéletes – de ezek szerint nincs is szüksége Jézusra, hiszen képes önmagát megváltani. Tudom, rosszul hangzik, de a bűnbánatból sosem elég. Tartsd ébren a figyelmed, kérd Istent, hogy fedje fel egyre több és több bűnöd, hadd tökéletesítsen a bűnbánat tüzében is téged a Mennyei Mester! S ha bűnbánatot tartasz, ne csak a világraszóló, sugárzó szomorúsággal tudasd a környezeteddel, hogy te most valami helyes, „istenes” dolgot csinálsz. Tudasd velük azzal, hogy nem mondod ki azokat a szavakat, amiket egyszer már megbántál, abbahagyod azokat a cselekvési formákat, amik már nemcsak másoknak, hanem neked is fájnak. Hadd újítson meg Téged és környezeted a bűnbánat ajándéka! A legdrágább kincshez, a megbocsátáshoz a szenvedésen és bánaton keresztül vezet az út. Vedd be ma a keserű pirulát, szembesülj a konkrét bűneiddel és bánd meg őket, hogy felemeljen, bekötözzön és meggyógyítson az élő Isten szeretete!
Molnár-Kovács Dorottya
