(A bejegyzés első részéért kattints ide)
5) Wm. Paul Young: A viskó
Nagyon sokan félreértették A Viskó-t. Úgy olvasták, mint egy rendszeres teológiai művet, holott a mű teljes mértékben fikció. A filmes adaptáció óta talán nem egyházi körökben is ismertebb könyv nem a zseniális stílusa, vagy eredetisége miatt szerepel a listán, hanem inkább a tabudöntögető jellege végett. A molett afroamerikai asszony, aki az Atya. A szakadtruhás közel-keleti Jézus. Az ázsiai titokzatos hölgy, aki a Szentlélek. Időbe telt, mire rájöttem, hogy Isten mindig más, mint amilyennek én elképzeltem. Jó kiindulópont volt ehhez ez a könyv, amelyben szépen megütközik egy tragédia végett tönkrement élet az Atya szerelmével.
6) Gyökössy Endre: Magunkról magunknak
Jó néhány évvel, éppen húsz felé közeledve került Gyökössy klasszikusa a kezembe. Bevallom őszintén, első olvasásra nagyon tömény volt. Talán nem igazán ismertem az önreflexió ilyen formáját akkor. Azóta még kétszer elővettem, és nem bántam meg. Olyan lélektani folyamatokról, kölcsönhatásokról beszél, amelyek ismerete nélkül nehéz igazán megérteni, hogy ki is az az „én”, aki megszólítja Istent. Nem gondolom magam nagy pszichogurunak, viszont a Magunkról magunknak egy olyan kalauz, amely szerintem bárkinek segíthet önmaga jobb megértésében. Igen, azért fontos ez, mert önmagunk ismerete nélkül Istent is nehezebben ismerjük meg.
7) Timothy Keller: Hit és kételkedés
Napjainkban újra divatját éli a keresztyén hitvédelem valami olyan formája, ami azt hiszem néhány évszázaddal ezelőtt talán menőnek számított, mára viszont nehézkes és inkább megmosolyogtató, mintsem eredményes kezdeményezés. Eszerint a keresztyén hitvédő leül egy nem-keresztyén, vagy máshogy-keresztyén (mintha csak vagy-vagy kategóriák lennének!) féllel egy asztalhoz, és aztán nyakon önti vitapartnerét ezer és egy érvvel, amelyek szerinte meggyőző erővel bizonyítják az általa keresztyénnek bemutatott igazságot. Tim Keller könyve azért jelent számomra nagyon sokat, mert a módszere alapvetően más. Az evangélium igazságaiból nem akar engedni – ez száz százalék –, viszont a rettenetesen kényes témákat megpróbálja mindig a kortárs gondolkodás szemüvegén keresztül vizsgálni. Nem akar agyonönteni istenérvekkel, nem kívánja a Szentírást gumimacikódexként elénk tárni – hanem a „kétkedő” beszélgetőpartnere gondolataiból akar kiindulni. Frissítő módszer a Kelleré. Talán az egyetlen olyan módszer, amivel az evangéliumot be lehet mutatni hitelesen.
8) John Piper: Szenvedélyem, Isten
Valójában tőlem egészen messze áll az amerikai evangelikalizmus. A magyar változata még messzebb. Piper viszont az a fajta evangelikál prédikátor, akinek a szenvedélye teljesen magával ragadja a hallgatót. Messze nem értek vele mindenben egyet, azonban az, ahogyan Istenről beszél valóban lenyűgöző. A Szenvedélyem, Isten a klasszikus műve, amely a „keresztyén hedonizmus” elvét mutatja be az olvasók számára. Legfőbb tétele szerint a saját boldogságunk valójában Isten dicsőítésében érhet igazán mederbe. Aki megízleli Istent, annak onnantól kezdve nincs szükség más evilági pótcselekvésekre vagy pótszerekre, mert szenvedélyévé válhat a Mindenható. Valójában Piper tanított meg arra, hogy Istenre ne „letudandó” kötelességként tekintsek, hanem valami sokkal-sokkal jelentősebbnek lássam, aki nélkül nem tudnék egy napot se leélni.
9) Marilynne Robinson: A gondolkodás szabadsága – kálvinista tűnődések
Valójában a híres amerikai, presbiteriánus írónő és esszéista rövid esszéket tartalmazó gyűjteményes kötete még a polcomon hever, csupán néhányat olvastam el közülük. De nagyon tetszik az, ahogyan Robinson a keresztyénségről, az Isten és ember kapcsolatáról, a keresztyénség evilági jelenlétéről beszél. Szabadságként éli meg ezt a létet – a szó szoros értelmében szabadságként, amely mentes az -izmussá silányodástól, a formalizmustól meg mindenfajta negatív máztól. Úgy gondolom, még sok meglepetés vár engem is a vele való beszélgetésben. Szeretnék én is ilyen református lenni…
Homoki Gyula
1 Hozzászólás
Pingback: 9 könyv, amely segíthet a hited mélyítésében 1. - TeSó blog