“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11
Olyan könnyű a gyülekezetben arról énekelni, hogy jó vagy, Uram, Te megsegíted a Benned bízókat, tenyereden hordozod őket.
Olyan jó csodás történeteket hallani a Te hatalmas tetteidről.
De Te, Atyám, nem akarsz meghökkentő sztorik főhőse maradni csupán.
Élő valóság vagy, szuverén Úr, tevékeny Akarat, fáradhatatlan Nevelő.
Megengeded, hogy olykor fájdalmakat, nehézségeket, problémákat is lássanak a szentjeid.
Mondd, hogy ne csüggedne a lelkem, amikor most is egymást követik a rosszabbnál rosszabb hírek?
Hogy ne aggódna a lelkem, amikor egyik percről a másikra szét tud esni körülöttem a világ?
Hogy ne háborogna a lelkem, amikor a szavad nem egyezik azzal, ami épp körülvesz?
Ma este Eléd teszem mindazt, amivel hosszú ideje küszködök, minden valamirevaló eredmény nélkül…
Neked panaszolom el a kudarcaimat, Tőled kérem el a sikereket…
Hozom Eléd a félelmeimet, aggodalmaimat, kétségeimet, háborgásaimat…
Kérlek, emlékeztess azokra a dolgokra, amik görcsbe húzták a gyomromat még nem is olyan régen, de Te hatalmas kézzel átvezettél a bajon…
Végül hadd hozzam Eléd mindazokat, akikről tudom, hogy nehéz helyzetben vannak most, akiknek szükségük van a Te drága erődre, biztatásodra, kegyelmedre….
