„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14b)
Atyám, olyan jó most bent, a kályha mellett bekuckózni, forró teát kortyolgatni, magam alkotta világba menekülni, happy endes történeteket álmodni.
Jézusom, nem akarok tudni arról, hogy Te otthagytad a kényelmet, a pompát, a dicsőséget, hogy megments engem.
Ne sorold azok neveit, akik hallelujázva mentek tovább a Veled való találkozás után!
A keresztedet meg főleg nem akarom látni.
Értsd meg, nekem most nyugalomra van szükségem, kényelemre, kényeztetésre.
Szentlélek, tudom, igazad van.
Túlságosan is kedves nekem a kényelem, a zavartalanság, a tétlen álmodozás.
Tudom: nem erre kaptam elhívást.
Eljön majd az a nap, amikor már nem kell törni magam.
De most még munka van. A napok gonoszak, sorra nyelik el a lehetőségeket, alkalmakat, sorsfordító pillanatokat.
Atyám, irgalmazz nekünk, és add, hogy céltalan álmodozásból aktív hitre jussanak minél többen!
Krisztusom, küldd közénk azt a szeretetet, ami Téged mozgatott!
Szentlélek, lehelj belénk élni vágyást, tenni vágyást!
És, drága Szentháromság, kérlek, juttasd most eszembe azokat, akik hozzám hasonlóan belekényelmesedtek a hitéletbe. Hadd mondjak el értük egy-egy imát, külön-külön és név szerint…
