 |
Tápláló szent kenyér, tápláló drága vér, Olvasd el: Mt 15, 21-39 Nagyító alá: Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.” Mt 15,32-34 |
 |
Képzelj most magad elé egy elesett, nyomorult állapotban lévő embert, aki akaratán kívül került ebbe a helyzetbe! Milyen érzéseket kelt benned? (Próbáld konkrétan nevén nevezni mindet, amelyik eszedbe jut!) Figyeld meg, hogy mi történik a testedben, amikor erre az emberre gondolsz! Meg tudod találni magadban, hogy a testednek mely részei reagálnak erre a képzeletbeli alakra és hogyan? Rajzolj egy emberalakot, és jelöld be rajta, hogy hol éreztél valamit, és írd mellé, hogy mi volt az! Lapozd fel a következő igehelyeket, és keresd meg, mi a közös bennük: Mt 9,36; Mt 14,14; Mt 20,34; Mk 1,41; Mk 6,34; Lk 7,13. „Szánakozom a sokaságon…” – mondja Jézus a mai igénkben is. Mi az, ami itt szánalomra indította Őt? Hányan is vannak ebben a pillanatban Jézus körül? És mióta vannak vele? Milyen kapcsolat lehet Jézus és a tömeg egyes tagjai között? „nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton” – Mire utalnak ezek a szavak? Hogyan tekint Jézus ezekre az emberekre? Mit/kit lát bennük? Mit tesz Jézus a szánakozásából kifolyóan? Kire bízza a megoldást? Honnan van eszköz a megoldáshoz? A szánalom bibliai értelme nem csupán az együttérző szeretetet, sajnálkozást, részvétet foglalja magába, hanem az ebből fakadó segítőkészséget is. Az ószövetségi embertan szemlélete szerint az egyes emberi érzések a belső, nem látható szervekhez kapcsolódnak. Az együttérzés, az irgalmasság, a szánalom székhelye elsősorban az anyaméh, amely a születendő életet körbeöleli és védi. Ennek megfelelően a szánalom érzéséből fakadó tett olyan, mint az anyai vagy apai gondoskodás. (Keresztyén Bibliai Lexikon). Mit tanít ma neked Jézus irgalmas szíve? Mire mutat rá? Kikre irányítja a figyelmedet? Mire indít? Úr Jézus, te ma is ránézel a világra, és azt mondod: „Szánakozom a sokaságon, éhesen nem akarom őket elbocsátani.” Látod, mennyien vannak, ráadásul vadidegenek. Nem mi hívtuk őket. Semmi közünk nincs hozzájuk. Mi is éhesek vagyunk. El is fáradtunk már. Tudom, Te nem arra vagy kíváncsi, hogy miért nem lehet rajtuk segíteni. Azt kérded, mit adhatunk nekik. Nézz bele a kezeimbe, Uram! Nem sok az, amim van. Nekem magamnak sem elég. De ha úgy látod jónak, használd fel a Te országodnak építésére. Tégy vele csodát, mint már annyiszor! Tégy velem csodát! Mint már annyiszor. Ámen. |
 |
|
 |
Nagycsütörtök lévén eszünkbe juthat egy másik kenyértörős vendégség is (Lk 22,14-20). Képzeld magad elé Krisztust, az Isten Bárányát, ahogy életének utolsó óráit tölti tanítványaival, barátaival, akik nem három napja, hanem három éve vannak vele, éjjel-nappal. Mit adhatott neki ez a vacsora? Képzeld magad elé a tanítványokat! Egy átlagos páskaünnepre készültek, aztán pár óra leforgása alatt elveszítettek mindent, amiben azelőtt hittek. Jézus, aki számolatlanul tette a csodákat másokkal, aki a teremtés Uraként bármit megtehetett, egyszerűen csak hagyta, hogy megfogják és megöljék. Mit kaphattak Jézustól útravalóul ebben az utolsó meghitt együttlétben? És most gondolj a saját életedre! A nehézségekre, amivel épp szembe kell nézned. A hiányaidra, amik megkeserítik az életedet. A harcaidra, amik kétségeket támasztanak benned. Az útra, ami előtted áll. Mi lesz, ha nem fogod bírni? Ha nem vagy elég jó, elég ügyes, elég felkészült, elég előrelátó? Mi lesz, ha egyszer csak kibuksz út közben? Ki vagy te Jézus számára? Egy ember a sok milliárd Földlakó közül? Egy lelkes böjtölő, aki már negyvenedik napja keresi az Ő akaratát? Egy sokat próbált keresztyén, aki évek óta lesi, hogyan is lehetne a mennyei Atya tetszésére? Egy kegyelemre szoruló bűnös, aki minduntalan megbocsátásra vár? Esetleg te is az Ő drága váltságának gyümölcse vagy, küldetésének folytatója, testvére, barátja, munkatársa? „éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton” Látod: Jézus szíve megsajdult az arctalan tömeg láttán, akik mindössze három napja loholtak a nyomában. Emlékszel, teérted mennyit küzdött már a Megváltás Ura? Eszedbe jutnak helyzetek, amikor kicsin múlott, hogy eltűnj a süllyesztőben, és te, valami hatalmas csoda folytán, mégis megmenekültél? Ott van a neved a markába vésve… Ott van a neved? A markába vésve? |
