 |
Elég a megpróbáltatásokból… talán az életből is. Volt már, hogy legszívesebben kiszaladtál volna a világból? Talán Illés is így érzett. Kérd Istent, hogy szavával érintse meg a lelked eltakargatott szegleteit, és pókhálózza le a rejtegetésre ítélt félelmetes sarkokat. Olvasd el: 1Kir 19 Nagyító alá: Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. 1Kir 19,3-8 |
 |
Istenem, ma nem voltam elég erős ahhoz, hogy …… Sokszor keseredem el, s feledkezem meg róla, mennyi mindenért lehetek hálás Neked. Köszönöm, hogy …… Neked hatalmadban áll, hogy Úrrá légy körülményeimen, saját gyengeségeimen. Kérlek, segíts, hogy …… |
 |
|
 |
Megijedt, elment, mentette az életét, meghalni kívánt. Ez a sor ige forgatókönyve lehetett volna az én életem egy-egy időszakának is. Rólam (is) szól ez a történet. Elég, Uram! Eddig úgy éreztem, emelkedik az a mélységből vezető út. De most újra megijedek, hogy reménytelen a helyzet… Elfogyott az erőm, nincs tovább – annyira futja még, hogy elmeneküljek mindenki szeme elől, szenvedni, számon kérni Téged, amiért még mindig büntetsz… Ennyi csak a válasz: „kelj fel, és egyél!” Nincs büntetés, számon kérés a vádakért, vagy amiért gyenge vagyok, s kételkedem. „Kelj fel, egyél, mert vissza kell menned oda, ahonnan menekültél. De előtte gondoskodom róla, hogy legyen elég erőd hozzá. Egyél, és menj. Én küldelek.” |
