Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül legyenek köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Ez 20,20
Szenteljétek meg szombatjaimat. Hogy mit jelent ez, azt úgy gondolom, hogy sokan ismerjük a negyedik parancsolatból: Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt. Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (2Móz 20,8-10). Persze, ez nem csupán arról szól, hogy most már vasárnap fel sem kell kelnünk, egész nap ülünk az ágyban és nem foglalkozunk semmivel. Igeversünk arról ír, hogy szenteld meg, vagyis válaszd el a többitől, különítsd el az Isten számára, add oda ezt a napot az Istennek. Ez nem csupán egy parancsolat, amit csak azért kell megtennünk, mert Isten a nagyobb és kész. Két okot is felmutat ez a vers.
Egyrészt ennek a megszentelésnek az lesz a célja, hogy jelül legyenek köztünk és az Isten között. Jelül? Mit is jelent ez pontosan? Azt gondolom, jól elénk adja ezt, ha megnézzük, mire mondja még ezt az Ószövetség. Hadd emeljek ki néhányat: jel az özönvíz utáni szivárványív, valamint maga a körülmetélkedés, az Isten szövetségének a jele. A zsidók az Egyiptomból való kivonulás emlékére minden évben hat napig kovásztalan kenyeret esznek, a hetediken pedig ünnepet tartanak az Úrnak, ez is egy jel. Jel Áron kivirágzott vesszeje, s a csodákat is nevezik így. Olyan dologról van tehát szó, mely Isten és ember között van, ami látható, mások által felismerhető, nem téveszthető össze mással. Vajon, jel-e a mi vasárnapunk? Azt tapasztalom diáktársaim körében, hogy a vasárnap egy jó alkalom arra, hogy az eddig el nem végzett feladatainkat, dolgozatainkat befejezzük, vagy a hétfői vizsgára felkészüljünk. Olyan kevés időnk van, sosem érkezünk semmire. Lám, itt a vasárnap, hogy mindent bepótoljunk. Így a vasárnap csak egy lesz a többi közül, semmi más. Látják-e a körülöttünk élők, hogy nekünk, keresztyéneknek valahogy mással, másként telik ez a nap, mint a többi embernek? Hiszen, ha jel, akkor látszania kell. Nagyon erősen fogalmaz ezen a helyen az újfordítású Bibliánk: szenteljétek meg a nyugalom napjait annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz. Ha nem szenteljük meg, nincs közünk Istenhez? Ezt olvasva eszembe jutott a lábmosás története. A napokban olvastuk, így még élesen élt bennem. Péter nem akarja, hogy Jézus megmossa a lábát. Erre Jézus azt mondja: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám (Jn 13,8b). Mit tesz erre Péter? Nemcsak engedi, hogy a Mester megmossa a lábát, hanem kéri, hogy a kezét és a fejét is mossa meg. Persze ez túlzás volt a részéről, de talán tanulhatunk a tanítvány reakciójából. Ha az a tét, hogy közöm van-e Jézushoz, akkor nem mérlegelek tovább, akkor hagyom, hadd boruljanak a megszokott dolgok, akkor engedem, hogy most ne én irányítsak. Hiszen ez létkérdés. A vasárnap jel, hogy közünk van Istenhez. Így van ez a mi vasárnapjainkkal?
Isten nemcsak kér vagy parancsol, de rendszerint kéréseihez ígéret kapcsolódik, mint itt is. Ez tehát a második okunk arra, hogy megszenteljük a hetedik napot: megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Fontos tehát, hogy megtudjuk. Ez nem egy lehetőség, ez tény. Ha megszenteljük, megtudjuk, hogy az Úr, a mi Istenünk. Ha tehát Istennek adod a vasárnapot, átadod neki az irányítást, a be nem fejezett, az el nem végzett dolgaidat, és egy napon a héten végre csak Vele foglalkozol, az Ő rendeléseivel, parancsolataival, ha egy napon megpróbálsz igazi közösségben lenni Vele és felebarátaiddal, akkor megtudod, hogy Ő az Istened. Mert akkor benne bízol, elhiszed, hogy Ő kipótolja, amit ma nem teszel meg.
Én azt tudom mondani, hogy egy ideje így próbálom megélni ezt a napot, mert nem nagy kérés, hogy a hétből egyet átadjunk. S valóban megtudtam, hogy Ő az én Istenem, aki gondoskodik mindarról, amire én nem érkezek, és bőségesen megáldja hatnapi munkámat. Valójában Ő adja ezt a napot arra, hogy ne kelljen semmin aggódnod, ne kelljen ma is robotolnod. Hát, nem jól hangzik?
Ma, vasárnap és a többi következő vasárnapokon próbáljunk meg így élni. Mert Isten azt mondja, hogy szenteljük meg a hetedik napot annak jeléül, hogy hozzá tartozunk, és Ő megmutatja az életünkön, hogy Ő a mi Istenünk.
Így kívánok áldott nyugalom napját mindenkinek!
Szemere Judit