Ott vagyok a barlangban. Látom, ahogyan a világra jön. Sok kínnal, fájdalommal és vérrel. Apró. Törékeny. Félve veszem a karjaimba. Úgy érzem, hogy egy rossz mozdulat és eltöröm a csontját. Milyen pici. Szinte elfér a két markomban. Hatalmas hangon ordít.
Hát akkor ez az: „Az Ige testté lett…”
Nem így képzeltem. Inkább úgy, mint a görög mitológiában, amikor nagy fénycsóvák közepette jelenik meg az isten a földön. Ez így túlontúl kockázatos. Teljes képtelenség. Szinte már elfogadhatatlan.
Tétovázok. Hallottam az ígéretet. Láttam álmomban az angyalt. De biztos ez? Nem csak az elmém játszott velem? Ő lenne a Krisztus? Ez lenne az Isten Fia? A menny leghatalmasabb királya? Hihetetlen.
Mégis leborulok…