Pentecost

elmaradtam ezzel az írással, már tegnap kész kellett volna legyen, de nem lett… hiába raktároztam el a fejemben, jó mélyen, hogy pénteken kész kell legyen, nem lett… az az igazság, hogy eszembe sem jutott. ma egy megbeszélésen ugrott be, s azóta nem tudom kiverni a fejemből, hogy számítanak rám. azt mondtam, hogy írok valami személyeset a Lélekről… de akármennyire is erőltetem magamat, egyetlen egy szó kavarog bennem LELKETLENÜL. igen, lelketlenül.

elemzem magam: vajon, amit most csinálok az mi? írom a betűket, a szavakat, a mondatokat egymás után… tevékenykedem. igazán azért, mert megígértem. nincs bennem lelkesedés. lelketlenül dolgozom, mert kell, mert muszáj, mert milyen az az ember, aki megígér valamit, s nem teljesíti. hát írok, nem gondolkozom, csak engedem, hogy kijöjjön belőlem, ami bennem motoszkál, valahol mélyen elrejtve még nem fogalmazódott meg. eddig. hátha majd most… de csak kavarog bennem a gondolatörvény.

igazából várom a Lelket, hogy lelkesítsen. tudom milyen. szeretek lelkesedni, bár mostanában nagyon nem megy. valamiért, ami fontos, vagy amit legalább én annak érzek. de nem megy. valami kiölte belőlem a lelkesedést.

sok rosszat tettem. magamnak sem tudom megmagyarázni, de engedtem, hogy sodródjak. bolondultam, nem lelkesedtem. s mivel most nem lelkesedem, belebolondulok. hagytam, hogy vágyaim felülkerekedjenek rajtam. most üres a szívem. Dávid így írta: s a szívem is elhagyott engem. engem is, bár nem tudom mit értett ezen, de a semmit érzem. a semmi ágán ül szívem mondta József Attila. ez a semmi az, ami elviselhetetlen.

lelkesedtem, de nem azért, amiért kellett volna. megváltom a világot, én majd jól csinálom. nem csináltam jól, a világ nem vágyott az én megváltásomra, s én sem akarom már a világot megváltani, hanem csak lenni akarok. s csendben nézni, hogy pusztul ninive.

magam maradtam, érzem rég. bár, lehet nem igaz. de a semmiben nagyon magányos tud lenni az ember. lehet, hogy nem engem hagytak el, hanem én hagytam el magamat. lehet, de jó nekem egy kicsit magamban magam nélkül lenni. sok volt nekem magamból. csalódtam magamban.

de csalódtam másokban is. idealizáltam az embereket. de az emberek nem ideálisak. lelkesedtem értük. legtöbbször egyesekért. csalódtam. elképzelt emberképemben csalódtam. már nem tudok értük lelkesedni. nem is akarok, mert félek: csalódok.

magamba zárom mindazt, ami bennem van. s zárt ajtóim mögül várom, hogy kipiszkáljon a Lélek nyilvános önmagam rejtekéből. Lelkesítsen…

mert szeretek lelkesedni. tudom mi az, amikor lelkem Lelkével van begyújtva. lángol, éget, perzsel, békésen nyugtalanít, hajt, űz, frissít, felmos, megmos, csendesít, szelídít, ölel, érint, felkarol, legyőz, meggyőz, feltölt, megtölt, betölt… lelkesít.

pünkösd. holnap pünkösd. már készül a szél zúgása, csiholják a kettős tüzes nyelveket, elkészültek a míves szavak. jön a Lélek, jön a változás! máris lelkesebb vagyok.

Szanyi György

4 hozzászólás

  1. tesoblog

    Valóban szándékosan maradtak el a nagy kezdőbetűk, jobban átadja így a szerző hangulatát.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .