Szerző Böszörményi-Bálint Eszter

Négy dolog, amire a gyász tanított meg

Olvasási idő: 5 perc

A gyászról beszélni nem könnyű feladat, mert nincs két egyforma veszteség, nincs két egyforma gyász. Ráadásul a gyászban érzelmi pályák egész sokaságán tengődünk, és ahány érzelem önti el a szívünket, annyiféleképpen látjuk a világot magunk körül. Én édesapám elvesztését gyerekként éltem meg, magával a veszteség fájdalmával viszont fiatal felnőttként néztem szembe. Évekig sok kérdés és gondolat kavargott bennem, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyes kérdést tegyem fel magamnak. A gyász elején haraggal átitatva az „Istenem, miért pont velem történik mindez?” kérdésre kerestem a választ, tovább haladva a bűntudatommal viaskodtam („Tehettem volna ellene, hogy mindez megtörténjen?”), de a…

Szerző Molnár-Kovács Dorottya

A keresztyén felsőbbrendűségről

Olvasási idő: 4 perc

Szerintem egy keresztyén nem így beszél, nem így viselkedik. Nem látszik rajtad eléggé, hogy szereted Istent, ha egyáltalán… Én nem csinálnám ezt, nem mondanám ezt, nekem nem férne bele, velem nem fordulna elő, mert nem hagynám, de te tudod. Azt hiszem, azzal teszem neked a legjobbat, ha megmutatom, milyen egy igazi, érett hívő. Igaz, hogy még sosem vágtak a fejemhez ehhez hasonló mondatokat, és én sem mondtam még másnak ilyesmit, mégis annyiszor éreztem már szavak és tekintetek mögött ezt a fajta (le)értékelést. Ami még rosszabb, attól félek, az én szavaimból és tekintetemből is érezhették már mások, hogy jobb keresztyénnek, szentebbnek,…

Szerző Olasz Tímea

Érettségi feladat

Olvasási idő: 4 perc

Emlékszem az első fügére, amelyet megkóstoltam. Zöldes volt, kicsike, szinte teljesen ízetlen. Ettem, mert mások nagyon dicsérték, de egyáltalán nem értettem, mit lehet szeretni ezen a gyümölcsön. Azt gondoltam, bennem van a hiba – egészen addig, míg kezembe nem került egy érett füge. Valahogy így van az ember is: amíg nem jut el egy bizonyos lelki nagykorúságra, se íze, se zamata nincs a kegyességének. Ő maga csak gyötrődik, ugyanakkor azokra sem tesz túl jó hatást, akik körülveszik. Na de hogyan is néz ki az érett hit? Pál azt írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek,…

Szerző Oroszi Dávid

„Én tehát úgy futok…”

Olvasási idő: 3 perc

„Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.” (1Kor 9,26) Valahogy mindig a Rocky-filmek jutnak az eszembe, ahogy ezeket a sorokat olvasom. Megjelenik a szemem előtt a főszereplő, ahogy az ikonikussá vált filmzenére fut felfelé a lépcsőkön, öklözik és tapossa a lépcsőfokokat, majd pedig felérve győztesen emeli a levegőbe a karjait. Már ott, abban a pillanatban előre lehet tudni, hogy nyerni fog, bármilyen legyőzhetetlen ellenfél áll is majd előtte a ringben. De mi köze van egy hollywoodi hőstörténetnek a valósághoz? Egy kitalált mesének a jelen csontig hatoló történéseihez? A…

Szerző Kacsó Géza

Miért félünk az újtól? És mit kezdjünk ezzel?

Olvasási idő: 4 perc

„Útnak indult tehát Izráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (1Móz 46,1–4) Kedves olvasó, bizonyára veled is előfordult már, hogy új iskolát vagy új munkahelyet kezdtél, esetleg új városba vagy országba költöztél. Ilyenkor szinte mindenkiben szorongás és félelem van. A régi hely, munka,…

Szerző Szaniszló-Papp Adrien

Az Úr azonban nem feledkezett meg rólad!

Olvasási idő: 3 perc

Nem emlékszem, mikor találkoztam először Noé és az özönvíz történetével. Valószínűleg még kisiskolásként. Az viszont biztos, hogy a közelmúltig ez a történet a fejemben lévő asszociációkban mindig amolyan mesés környezetben, a szebbnél szebb gyermekbibliai illusztrációk képeiben jelent meg. Ha őszinte akarok lenni, akkor hosszú éveken át ez a történet számomra csak egy érdekes elbeszélés volt a Bibliából, nem jelentett többet, mint gyermekkorom legkedvesebb meséinek bármelyike. Viszont sokszor volt szerencsém megtapasztalni már, hogy a Biblia sorai, hogyan válnak élővé Isten kezében, és hogyan szólhat hozzám egy már unalmasnak hitt történet teljesen aktualizálódva a jelenemre. Ez történt a napokban velem és Noé…

Szerző Gulácsy Laura

Mint a kisgyermek

Olvasási idő: 4 perc

Az utóbbi időben újra és újra elém kerül az a jézusi intelem, hogy ha „olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” (Mt 18,3). Gyermekeimet látva napról napra bontakoztatja ki előttem Isten, mit is jelent, mire is utal ez a gondolat. Gyertek most velem egy pár perces utazásra, és próbáljuk meg jobban megismeri, megérteni ezt a képet! Először is le kell szögezzük: Isten zseniálisan alkotott meg mindent. Csodálatos, ahogyan önmagát a szülőkhöz hasonlítja. Olyan képeket használ, mint szerető édesapa, gondoskodó édesanya, csibéit szárnyai alá bújtató tyúkanyó. Bennünket pedig gyermekekhez, bárányokhoz hasonlít. De milyen is egy gyermek? Miért kellene hozzá hasonlóvá válnunk? Ha…

Szerző Oroszi Dóra

Küzdelem a jókedvért

Olvasási idő: 3 perc

„Isten, áldd meg a magyartJókedvvel, bőséggel…”/Kölcsey Ferenc: Himnusz/ Ez a nemzeti imánk kezdő mondata. Te elgondolkoztál már valaha azon, hogy miért jókedvet kér első helyen áldásként Istentől a költő? Talán mert a jókedv úgy stabilan sosem volt jellemző a népünkre. Elég csak kicsit belehallgatni egy vonaton, buszon elkapott beszélgetésbe, rövid időn belül kihallatszik belőle a keserűség, a boldogtalanság. Legyen szó gazdaságról, családról vagy pusztán csak az időjárásról nagyok a sóhajok, nagy az elégedetlenség. Nem mondom, valóban nem fenékig tejfel az élet. Alig lélegeztünk föl az elhúzódó pandémia alól, kitört a háború, ami vagy így vagy úgy, de mindenkit érint. Reggel…

Szerző Homoki Gyula

Leborulnak

Olvasási idő: 3 perc

A szászországi Meissen dómjának egyik oltárképe jár manapság a fejemben, amit augusztus elején volt szerencsém saját szememmel is látni. A kép a maga részletgazdagsága mellett egy sajátos kontrasztot tár elénk. A Kisjézus kiszolgáltatottan ül édesanyja ölében, testét alig takarja némi göngyöleg – maga az elesettség, a törékenység és mégis hatalom és tekintély fikarcnyi megnyilvánulása nélkül. Körülötte ott vannak a kor nagyjai, az ékes ruhába öltözött érsek, a felcicomázott pompában megjelenő fejedelem, messziről jött egzotikus alakok, akik mind trónusokról és magasodó székekről szállnak alá, hogy meghajtsák térdüket a kisded előtt. Furcsamód első gondolatom az volt a megható látvány után, hogy ez…

Szerző Vendégszerző

Isten ígéreteibe kapaszkodva

Olvasási idő: 3 perc

Volt már olyan, hogy azt érezted, bár minden észérv arra mutat, hogy az ellenkezőjét cselekedd annak, amit épp teszel, te mégis a szívedre hallgattál? Mindezt pedig úgy tetted, hogy igazából abban sem voltál biztos, hogy az általad választott út valóban helyes… Én pont így éreztem február 24-e, az orosz–ukrán háború kitörésének napja után. Amikor a családom, a barátaim, a kollégáim és a közeli ismerőseim is egymás után hagyták el az otthonukat. Amikor a hároméves fiam, annak ellenére, hogy továbbra is felhőtlenül játszott, többször tette fel a kérdést, hogy mi van az arcunkkal, mert rengeteget sírtunk. Akkor úgy éreztük, hogy körülöttünk…

Szerző Olasz Tímea

Bizonyságot ajándékba

Olvasási idő: 2 perc

Amikor harcokkal teli napokat élek meg, engem sokszor megkísért a gondolat, hogy most el kell rejtőzni, titokban átvészelni a krízist, és majd csak akkor jönni elő, ha már megint rendben van minden. Nem mintha sebezhetetlen western hős szerepében szeretnék tündökölni. Egyszerűen csak nem akarok senkit terhelni, megijeszteni, és nem szeretek szánakozó tekintetek között járni. A legutóbbi ilyen helyzetben azonban két dolog jutott eszembe: Számomra a legkevésbé sem teher társnak lenni egy szívemnek kedves ember küzdelmeiben. Épp ellenkezőleg: minden féltés és tehetetlenség érzés mellett kiváltság, ha végigkísérhetem a nehézségein. Hihetetlenül felemelő, hogy beavat a bizalmába. Hogy részese lehetek az apróbb-nagyobb fordulatoknak.…

Szerző Nigriny-Demeter Adrienn

Mélységben

Olvasási idő: 3 perc

Kiszolgáltatott vagyok. Újra. Mozdulatlanul fekszem. Megtalált a fájdalom, pedig igyekeztem megszökni előle. A végsőkig várok azzal, hogy segítséget kérjek. Pedig azok, akiket szeretek, itt vannak mellettem. Segíteni fognak? Szeretni fognak? Csalódni fognak? Bántani fognak? Bármit is tesznek, némán tűrnöm kell? Lassan elérem azt a végső pontot, amikor az önállóságom egy részét fel kell adnom. De számomra a segítséget éppoly nehéz elviselni, mint a bántalmazást. A mozdulatlanságba a fizikai fájdalmakon túl lelki kín is vegyül. A kínzó tudata annak, hogy az állapotom kihasználható. Emlékképek törnek fel bennem arról, aki sok évvel ezelőtt visszaélt a bizalmammal és a szeretetemmel. Kifacsart, megtört, meglopott.…

Továbbiak betöltése