Néhány évvel ezelőtti izraeli önkéntes évem ideje alatt találkoztam egy kis verssel, ami hatalmas plakáton lógott a helyi templom falán. Nyers magyar fordításban így tudom visszaadni: „Mi az ártatlan bűne? Hol kezdődik? Ott kezdődik, amikor nyugodtan, lógó kezekkel megvonja a vállát, félreáll, begombolja a kabátját, rágyújt egy cigire…

Október volt. Azokat a kora őszi, napsütéssel átitatott napokat éltük, amelyben az ember már érzi a hideg tél fuvallatát, de még benne ragad a nyár forgatagában, és addig kapaszkodik belé, ameddig csak képes rá. Épp a parkban sétálgattam, amikor hirtelen egy érzés kerített a hatalmába. Nem tudtam, nem…