isteni szeretet címkével jelölt bejegyzések

Hát ki érti ezt?

Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Ülök és igazából nem értem. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy fikarcnyi sincs bennem olyan, ami miatt az Igazságos Isten ne ítélhetne el. Romlott a lelkem, a gondolataim és a gyümölcseim – megérettem a kivágásra. Gonosz, önző, szeretetlen énem tobzódik a bűnökben. Sokszor a jó szándék is leragyál bennem, és valami furcsa, csúnya dologgá alakul. Ahelyett, hogy segítenék, bántok, romba döntök; ahelyett, hogy szeretnék, furakodok, harácsolok, áttaposok mindenen és mindenkin pár elégedett pillanatért; ahelyett, hogy tanúja lennék az Istennek sunyin hallgatok, beolvadok bármibe. Azt hiszem, egy szavam sem lehetne, ha Isten egyetlen áldást sem engedne meg az életemben. Ha érdemeim szerint kapnám azt, ami jár. Nem panaszkodhatnék, nem jajveszékelhetnék – ha én lennék az igazságos Isten, így csinálnám én is…

olvasás folytatása

Szülő születik…

Gyerekkoromban drága szüleim lehetőségeikhez mérten igyekeztek kényeztetni. Nem voltunk gazdagok, de egy-egy tábla csokit, narancsot vagy gránátalmát hoztak néha haza. Ezeket a finomságokat persze meg kellett osszam a nővéremmel. És a szüleimnek is kínáltam belőle, de ők szelíden visszautasították, mondván: nem szeretik a csokit, narancsot stb. Ezt gyermekként el sem tudtam képzelni. Hogy lehet nem szeretni ezeket a finomságokat. Csak sokkal később jöttem rá: szüleim egyszerűen azt akarták, hogy ezekből a csemegékből nekünk (nekem!) több maradjon.

Ebben a banális kis történetben egy mély igazság rejtőzik: a szülő az az ember, aki valaki mást önmagánál jobban tud szeretni. És ez egyáltalán nem apróság! Ebben az önző világban Isten különleges ajándéka a szülői szeretet.

olvasás folytatása

Önmagadat beleadni

„Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!

Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek másokra, és mégsem tudjátok megszerezni, amit szeretnétek. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, amit akartok, mert nem kéritek.

Vagy ha kéritek is, mégsem kapjátok meg, mert nem helyes indulattal kéritek. Hiszen csak arra kellene, hogy önző módon magatok élvezzétek.

Olyanok vagytok Istenhez, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni? Ha valaki a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.” (Jakab 4,1-4 EFO)

olvasás folytatása

Adventi gondolatok

„Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.”  (Zsolt 40, 1-3.)

„Várván vártam az Urat…”

A várakozás csodája türelemre és odafigyelésre késztet. A hit és bizalom megerősödik, és az ember egyszer csak belekerül abba az áldott állapotba, amikor szíve megnyílhat a természetfeletti felé. A várakozás sejteni enged, ekkor végiggondoljuk százszor és ezerszer, mi lesz, ha beteljesedik mindaz, amiben reménykedünk. Mint a szerelemben, amikor a szívünk választottjával való találkozásra készülünk. Amikor a várakozás már vágyakozássá fokozódik… Hiszen várni az egy dolog. Várván várni – az már valami többről szól. Itt már nem általánosságban beszélünk, itt már nagyon nem mindegy, mi fog történni. Minden fel lett téve egy lapra. Az igazi, szívből cselekvő várakozó kockáztat. Az ilyen jellegű várakozás sohasem passzív: attól hiteles és valódi, hogy tevékeny készülődéssel telik.  Tervezget, álmodozik, végiggondolja számtalanszor milyen lesz, ha…

d803e1f22a229f3ec73a2ea901d233f9_cr
Fotó: Pinterest

olvasás folytatása

„Isten szeretet”

3c7375330de20a12173f71645ba3da9c
Kedves Olvasó!

Csak azt szeretném elmondani, hogy Isten szeret téged.

Persze kicsit bugyutának hathat ez a dolog, de nem ismerlek, nem tudom, milyen az életed, fogalmam sincs, hogy mik a küzdelmeid, és nem is azért írok, hogy kioktassalak. Azért írom pont ezt neked, mert szeretném, ha éreznéd. Persze még mindig fogalmam sincs, hogy ki vagy, de most már úgy gondolok rád, mint akit Isten szeret. Ezért leülnék veled beszélgetni kicsit, talán kávéznánk vagy teáznánk. Biztos azt kérdezném: milyen érzés neked, hogy Isten szeret téged? Azt remélném, hogy elmondod: biztonságban érzed magad, ez a szeretet ad neked önbizalmat az élethez, ez a szeretet határozza meg a kapcsolataidat, hogy enélkül a szeretet nélkül te nem tudsz élni és nem is akarsz. Ebben a szeretetben növekszel, viszonyulsz másokhoz, hozod meg a döntéseid a mindennapokban. Azt érzed, hogy értékes vagy Istennek, és örülsz, hogy ez értelmet ad az életednek.

olvasás folytatása