Négy szerzőnk írta le, hogy mit is jelent számára Jézus áldozata. Tartalmas, személyes hangvételű, őszinte megfogalmazások születtek, melyeket szeretettel ajánlunk nektek. Szívből reméljük, hogy húsvéti gondolataitokat, csendjeiteket gazdagítani tudják majd. „A tavalyi nagypéntek nagyon különleges volt számomra. Igazából úgy volt az, hogy lelkileg teljesen összetört. Azt hiszem akkor…

Volt a nővéremnek egy tanára, aki néha megkopogtatta a fejét az ujjával, hogy vajon talál-e ott valamit, ami jó alapanyag lehet a fizikához. Most velem is ezt játssza az Isten. Elküldött a világ végére, kiszakított mindenből, lassan elzár mindent, de én még mindig nem értem. Ezért csakúgy, mint…

„Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratától? Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” Márk 16, 3b-4 A kalapács elhallgatott, a tömeg szétoszlott, a papok megnyugodtak, Pilátus elvégezte feladatát, a harminc ezüstnek senki sem tudja sorsát, a nárduskenet…

Nem tudom, mi a nehezebb: összefoglalni ezt a negyven napot, minden gondolattal, amit az Isten elénk hozott, vagy kiválasztani egyet, amihez ragaszkodni szeretnék. Amikor elkezdtük írni ezt a naptárt, bennem volt egy kis kétely: végig tudjuk mi ezt csinálni? Komolyan, negyven napon keresztül minden nap tudunk valamit mondani?…

Sokszor tűnik egy lépés ésszerűtlennek, mégsem kell feltétlenül önmarcangolássá válnia. És válhat valami belső késztetéssé úgy, hogy később megbánjuk – még ha úgy tűnik is, hogy az Istentől származott. Sajnos öntudatlan profizmussal tudjuk igazolni a saját önző vágyainkat Isten igéjével, de ugyanígy a tehetetlenségünket is. Mélységes gyász fakadhat…

https://www.youtube.com/watch?v=1ocqe4ZO8zM Uram, mennyi minden tud történni három nap alatt… Mikor ott álltál a főpapok udvarában, átjárta a csontjaimat a hideg. Odamentem a tűzhöz, de az se használt. Kérdezgették, ismerlek-e. Én tagadtam. Először. Másodszor megrettentem, és esküdözni kezdtem, hogy semmi közöm hozzád. Harmadszor már teljesen kétségbeestem. Engem senki ne…

Ünnepről írni a legnehezebb, különösen erről az ünnepről, a húsvétról. Mert ünnepeljük a feltámadást minden vasárnap; megéljük a nagypéntek keserűségét minden bűnbánatunkkor; úrvacsorás istentiszteleteinken a nagycsütörtöki vacsorára emlékezünk, de mégis évente egyszer várjuk, hogy hasadjon már a hajnal, és így köszönthessük egymást: Krisztus feltámadt.

Gondolataink a húsvétról, 2. rész (Az első részt erre keresd). (az aláfestő zene automatikusan indul)

„Nincs itt, hanem feltámadt!” Lk 24, 6a Évek óta ez a mondat jelenti számomra a Húsvétot. Egyszerűen nem tudok továbbmenni tőle, nem tudom átlépni ezt a fél igeverset. Sokkoló, mellbevágó, beugrik róla az egész húsvéti történet. Eszembe jut a kereszt, Jézus szenvedése,  A Passió c. film, az üres…

Kedves megbolygatott olvasó! Szögezzük le már az elején: senkit nem szerettünk volna megbotránkoztatni a címmel. Mindössze beszélni szeretnénk arról, amiről nagyon sokszor nem vagy rosszul beszélünk. El szeretnénk mondani, számunkra mi a húsvét és mi nem tartozik az ünnephez. Őszinte szeretettel fogalmaztuk meg mindezt – fogadd te is…