Majdnem azzal a mondattal kezdtem, amitől mindig is borsódzott a hátam: „Bezzeg a mi időnkben…”. És tényleg, kezdek pár év, egy-két évtized távlatából merengő állapotba kerülni. Mi változott ezalatt a pár év alatt? Tudniillik, amikor én még gyerkőcként elképzeltem a felnőtt koromat, és barbikkal játszva családot, életet terveztem,…

Egy jól ismert bibliai történetről szeretnék veletek elmélkedni, az ötezer ember megvendégeléséről. Sokan szeretjük meghallgatni, elolvasni, mert Jézus olyan gondoskodó benne. Hosszas tanítása után, amikor beesteledik, Ő nem küldi el az összegyűlt tömeget éhesen. Elképzeltem egy pillanatra a tanítványok arcát, amikor Jézus azt mondta: „Ti adjatok nekik enni”.…

Amikor hittanórán a gyerekekkel arról szoktunk beszélni, hogy mi az, ami érték, általában ugyanazok a tárgyak, fogalmak jutnak az eszükbe. Felsorolják a pénzt, ékszereket, kocsit, házat, de megjelenik a család, barátság, szeretet is. Az viszont csak nagyon ritkán fordul elő, hogy ilyenkor valaki az életet, vagy akár a…

Nemrég egy beszélgetésben feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen istenképem van? Erről eszembe jutott, ha Jézus is megkérdezné tőlem – mint egykor a tanítványoktól –, hogy ‚,kinek mondotok engem” (Mt 16,13), akkor mit válaszolnék. A válaszom magamat ismerve hosszú lenne, de valahogy így hangzana: Ő az életem…

Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenülvégeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,csak eleje s vége. Mondd, nem ilyen-e éppenaz ember élete is? Csak elkezdődiks máris befejeződik. A közepe, mint a semmi. (Kosztolányi Dezső: Ha játszanak a gyermekek…) Nemrég akadt kezembe egy verseskötet, és épp ennél a…

Néhány évvel ezelőtt az imacsapatunk egyik találkozóján azt a feladatot kaptuk, hogy mondjuk el, mit becsülünk a tőlünk balra ülő emberben. Amikor a társam elkezdett beszélni rólam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan mit tud majd mondani, hiszen alig ismer. Szó mi szó, nehézkesen indult neki, és elég banális…

Egy esős hideg nap késő délutánján a kisfiam szinte feltapadva a bejárati ajtóra, a gyermekek minden őszinteségével ordítva és toporzékolva követelte, hogy most már aztán tényleg elég a bentből, és menjünk ki. Mivel már épp nem esett, engedtem a követelésnek, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Furcsa idő…

Az elmúlt hetekben a munkám során több emberrel is beszélgettem, akik csupa szomorú dolgokat meséltek nekem. Kétségbeesett anyákat hallgattam meg, akik féltik a fiaikat, reménytelen fiatal nőket, akik nem tudják hogyan boldoguljanak tovább a férjeik jelenléte nélkül, életerős fiatalokat, akik számára bizonytalan, hogyan folytathatják tovább a munkájukat. Valljuk…

Lassan egy hónap telt már el húsvét ünnepe óta. Az ünnep óta, ami igazán reménységet ad a keresztény embernek. Én sokáig nem tudtam mit kezdeni sem a böjt időszakával, sem a húsvét ünnepével. Ésszel felfogni nem lehet, hogy szerethetett minket/engem valaki annyira, hogy ártatlanul elszenvedett olyan sok mindent,…

„Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán…