Volt egyszer egy öreg király, s annak három szép leánya. Fél lába már a koporsóban volt a királynak, azt mondta hát a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt legjobban szereti. „Felelj nekem, édes lányom: hogy szeretsz engem?” – kérdezte sorba őket. „Mint a galamb a tiszta búzát” – mondta a legidősebb. „Én úgy, édesapám, mint forró nyárban a szellőt – mondta a középső.” A legkisebbik pedig így felelt: „Úgy, édesapám, mint az emberek a sót!”
Szeretni nem csak egyféleképpen lehet. Az ember szereti a fagylaltot, a barátait, a családját, a jó történeteket, a szép helyeket, meg nagyon sok mindent – de ez mind más érzés. Vannak, akik azt mondják, hogy szeretni csak azt lehet, aki viszonozni is tudja azt; minden mást csak kedvel az ember. Azt mind érezzük, hogy az emberi kapcsolataink nem ugyanazon a síkon mozognak. Magyar nyelven sajnos ebben a tekintetben nem tudjuk eléggé árnyalni az érzéseinket, ezért sokszor nem is értjük a tartalmát. Az ókori görög nyelvben ugyanis a szeretetre legalább nyolcféle kifejezés van: erosz, philia, storgé, pragma, mania, ludus, philautia, és agapé.
Az erosz a szerelem, szexuális vonzalom megfelelője: a szenvedélyes kényszer, vágyakozás azután, hogy viszonozzák. Az Újszövetségben nem találjuk meg ezt a kifejezést, mivel ebben az időben ez a szó inkább a vágyat, gyönyört fejezte ki, nem annyira a szeretetet. A philia a kölcsönös tiszteleten alapuló meleg baráti szeretet kifejezése, viszonzott felebaráti szeretet. A storgé a a családi szeretetet, a szülői vagy rokoni szeretetet jelenti, érzelmi kötődést és gondoskodást fejezi ki. A pragma az elfogadó, tartós, gyakorlatias szeretetet jelenti, nem annyira heves érzelmekre, mint inkább a kölcsönös elkötelezettségre, megértésre, kompromisszumkészségre és a kapcsolat mindennapi ápolására utal. A mania a birtokló szeretet, ragaszkodás valamihez, ami a miénk. A ludus a játékos, kacér, huncut szeretetet jelenti, a flörtöléshez, a szórakoztató játékhoz hasonlítható. Nem feltétlenül jár együtt mély érzelmekkel vagy elköteleződéssel, sokkal inkább a könnyedség és a szórakozás dominál benne. A philautia az önszeretet kifejezése, ami nem önző vagy narcisztikus, hanem az egészséges önelfogadásra és önbecsülésre utal, melynek része a saját szükségletek felismerése és kielégítése, valamint az önmagunkkal való törődés.
Az eddig említett hét szeretet érzelmekre épül: vagy van, vagy nincs. Ráadásul mind nagyon törékeny: ha megszűnnek a feltételek, egy idő után az érzés is apró szilánkokra esik szét. Van, amit nem lehet megszerezni. Mást nem lehet megtartani. És ez nagyon tud fájni.
Már az egészen kicsi gyermek is felfogja, hogy a szeretet meg lehet szerezni cukiskodással. Aztán kamaszként azt is megtanulja, hogy a szeretet elveszíthető, meg kell dolgozni érte. Jó jegyeket, elismeréseket kell szerezni, akár kellemetlen dolgokat is megtenni, lopni, csalni, hazudni, szerepeket játszani…
Nem a munkában fárad el az ember igazán, hanem abban, hogy folyton hisz, folyton remél, de újra és újra csalódik, mert a szeretet valahogy nagyon gyenge lábakon áll. Az egész életünk egy nagy romhalmaz volna, ha nem létezne az a szeretet, amire tulajdonképpen mindannyian vágyunk: a tiszta, feltétel nélküli, elveszíthetetlen szeretet, amiért semmit sem kell tenni.
Ezt görögül úgy nevezik: agapé – az önzetlen, önfeláldozó szeretet. És sehol máshol nem található, csak és kizárólag Istennél.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ennyire mély az agapé. Nem ígéret, nem érzés, hanem tudatos döntés és cselekvés valaki érdekében, aki arra nem szolgált rá, sőt kifejezetten ellene tett.
Arisztotelész azt írja, hogy csak azt az embert lehet szeretni, aki szeretetre méltó. Senki sem várhatja, hogy szeressék, hacsak nincs benne valami, ami rokonszenvet ébreszt. És ez igaz a mi világunkban: valami oka mindig van annak, hogy szeretjük a másikat. De Isten szeretete nem ilyen. Tőle soha nem hallod, hogy szeretni foglak, ha… vagy azért szeretlek, mert… Szeret, mert Ő maga az agapé.
Mindent odaadott érted, mert megváltásra szorultál, és mindent megtesz érted, mert újra és újra bajba kerülsz. De nem azért szabadít meg, hogy adósává válj és cserébe az egész életedet végigrobotold neki. Nem is azért, hogy minduntalan emlékezhess rá, micsoda egy pondró vagy, de ő kész és hajlandó volt ezt is megtenni érted.
Az agapé egyesíti magában az összes földi szeretetet, csak nem szab feltételeket. Nem kér semmit, nem vár viszonzást, nem anyagi vagy érzelmi megfontolásokra épül. Nem tekint arra, hogy a másik megérdemli-e ezt a szeretetet. Megbecsüli, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
János apostol ezt írta levelében:
„mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.” (1Jn 4,16)
Ez ennyi. Nincs mit túlagyalni. Nincs min rágódni. Nincs min problémázni. A világ Teremtője, Ura és Megmentője szeret – mi baj történhet?
Megdöbbentő volna utánanézni, hogy hány betegségnek, rossz kapcsolatnak, sikertelen életnek oka az, hogy az emberek nincsenek tisztában vele, mekkora szeretet veszi őket körül minden egyes pillanatban! Az, hogy „Jézus szeret téged!”, már csak egy szlogen lett, a tartalma valahol nagyon elveszett, pedig ami nem erre épül, azt elviszi a sodrás.
Gondolj csak bele, hogy a te életedben is mi minden fordulna meg azon, ha teljes egészében megismernéd Isten irántad való szeretetének szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét! Ez az alapja annak, hogy hatalmasan megerősödjék benned a belső ember az Isten Lelke által; hogy Krisztus lakjék szívedben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva. (lásd Ef 3,14-19)
A másik: ezt nem elég tudni, ismerni – el is kell hinni, rá kell támaszkodni! Erre építeni az életedet, nem pedig féligazságokra, fikciókra. Felismerni, hogy mire van szükséged, és mi visz zsákutcába. Nem vitázni igékkel, hanem megkeresni a helyüket az életedben. Nem kiakadni a váratlan fordulatokon, hanem tudni, hogy végül minden a javadra lesz. Nem emberek visszajelzésire építeni az önbecsülésedet, hanem arra, hogy okkal vagy a helyeden, Isten állított oda, te voltál a legjobb választás, és Ő minden szükséges eszközzel el is lát majd.
Nem fárasztani magadat azzal, hogy meg akard szerezni vagy meg akard tartani a szeretetet! Egyszerűen csak élvezni Isten társaságát minden lehetséges módon, a jelenlétének és szeretetének tudatában hozni döntéseket, adni válaszokat, elhatárolódni bűnre csábító helyzetektől.
Az erosz, a philia, a storgé, a pragma, a mania, a ludus és a philautia akkor fog minden szükséget kielégítő kapcsolatokban testet ölteni, ha megismered és elhiszed Isten irántad való szeretetét. Szeretnéd mélyebben beleásni magad a Biblia tanításaiba ezen a nyáron? Ennél jobb témát keresve sem találsz!
Olasz Tímea
