Létezésünk találkozások és elválások sorozata, az emberek ki- és belépnek az életünkbe. Kisgyermekként az óvodában, az iskolában megismerkedünk az első barátainkkal, majd a gimnáziumban, a középiskolában újakra teszünk szert. Ugyanez történik az egyetemen, s majd felnőttkorban is alakulnak ki baráti kapcsolatok, például a kollégákkal vagy a szomszédokkal.
Sok barátunk lesz az évek alatt, de valószínűleg már nem ápoljuk mindannyiójukkal a kapcsolatot. Idővel valahogyan eltávolodtunk egymástól. Ez nem azt jelenti, hogy az adott kapcsolat nem volt igaz(i) barátság – egyszerűen csak megváltozott az élethelyzetünk.
Vannak barátok, akikkel akármennyi idő eltelte után találkozunk újra, úgy tudunk beszélgetni, mintha csak tegnap váltunk volna el. De olyan is előfordul, hogy ott állunk egymással szemben, és az egyetlen, ami közös bennünk, az a pillanatnyi kínos hallgatás. Azonban nem tehetjük semmissé a közös emlékeket, nem dobhatjuk sutba az együtt eltöltött időt.
Ha nem figyelünk, az emlékek elhalványulnak, és ezzel együtt az egykori erős érzések is kihűlnek és kiüresednek. Így egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy idegenek vagyunk egymás számára.
Keresd fel ma azt a régi barátodat, aki beugrott az utóbbi sorok olvasása közben, és kérdezd meg tőle, hogy hogy van. Kérdezd meg, hogy boldog-e, és hogy hogyan készül az ünnepre. Idézd vissza a legszebb emlékedet vele, és gondolj bele, hogy hogyan éreztél akkor. Az Isten szeretetének ünnepére készülve juttasd eszébe a köztetek lévő köteléket. Hadd töltse el szíveteket az egykori szeretet és ragaszkodás melegséget adó emléke!
Keresztyén Eszter