Jézusi hallgatással

Böjti egypercesek 39.

Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Pilátus pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.” A főpapok hevesen vádolták őt. Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!” Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” – mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!” Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. (Márk 15,1-15)

Ünnepelni készülünk. Egyre gyorsabban telnek a napok, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már itt az a nap, amelyre negyven napon át készítjük lelkünket. De talán sokan vagyunk vele úgy, hogy minden igyekezetünk ellenére voltak napok, amelyekben nem arra adtuk magunkat, amire szerettük volna. Olykor elég egy jelentéktelennek tűnő élethelyzet, és olyan reakciókat vált ki belőlünk, amelyekre magunk sem értjük, hogyan lehettünk képesek… Az üvöltő tömeg lelkülete olykor bennünk is kifejezésre jut egy-egy valakivel szembeni nézeteltérés, vita során. Bennünk is ott van az ítélkezésre, lázadásra való hajlam, s ha nem vagyunk éberek, nagyon könnyen a gonosz eszközeivé válhatunk a beszédünkön keresztül, ahogyan azok az emberek is, akik Jézust ok nélkül vádolták.

„Jézus pedig többé semmit sem válaszolt…” Vagyis később sem. Az összes vádolást, rágalmazást, gúnyolódást, kínzást szavak nélkül tűrte, sőt mikor véghezvitték szörnyű tervüket, és Ő a kereszten szenvedett, elviselhetetlen fájdalmak között, csupán ennyit mondott az emberek megnyilvánulásaira: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”  És valóban, ezek az emberek mind csupán eszközök voltak. De tudniuk kellett, hogy amit tesznek az nem helyes.Mégis, a főpapok hazug állításai alapján hoztak döntést ahelyett, hogy hittek volna annak, amit a saját szemükkel láttak, saját bőrükön tapasztaltak meg Jézussal. Egy hete még ujjongva ünnepelték, ékes szavakkal dicsőítették Őt, mikor bevonult Jeruzsálembe, s most ugyanazok az emberek kiáltják torkuk szakadtából, hogy: feszítsd meg! Mennyire ellentmondásos az egész…

De nem ugyanezt tesszük sokszor mi is? Nem esünk-e olykor mi is a körülményeink vagy épp a minket körülvevő emberek állításainak csapdájába? Gyakran oly jelentéktelen dolgok miatt vagyunk képesek megfeledkezni mindarról, amit Istennel átéltünk. Olyan könnyen elfejtjük azt a sok jót, amit Isten tett velünk, a rengeteg élethelyzetet, amin átsegített, csak mert rossz befolyás alá kerülünk, vagy épp félelmet, dühöt, aggodalmat érzünk.

Oly jó lenne azzal a jézusi hallgatással kezelni a nehéz helyzeteinket, az olyanokat is, amelyekben mi maradunk alul, bízva abban, hogy Isten a maga idejében megdicsőíti majd önmagát a szemünk láttára.

Uram, bocsáss meg lelkem minden lázadásáért, minden apróbb vagy nagyobb háborgásomért, melyek gyakran nem csupán gondolatban, de szavakban is megnyilvánulnak! Bocsáss meg, amikor mások kétkedéseire hallgatok, a Te szelíd, igaz kijelentéseid helyett! Segíts hallgatni, és Rád bízni azt, amit én a szavaimmal csak elrontanék. Segíts napról napra megemlékeznem a Te életemben véghezvitt csodáidról! Hadd legyenek ajkaim Téged dicsőítőek, s ne téged vádolóak! Hadd nyilvánuljon meg a Te Szent Fiad szelíd hallgatással eltűrt áldozatáért érzett hála a mindennapi tetteimben, törekvéseimben! Köszönöm, hogy értem is tűrtél csendben, értem is szenvedtél, Drága Jézusom! Ámen.

Dolenai-Balogh Beáta

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Még keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)