tumblr_nhrscc9TrO1rcct9to1_1280

Mindig is csodáltam azt, amikor a Szentírás úgy számol be a nagyok haláláról, mint akik az élettel betelve búcsúztak e léttől (1Móz 25,8; 35,29; 1Krón 23,1; Jób 42,17). Élettel betelve – elbűvölő kifejezés ez. Teljes. Kerek. Egész. Hiánytalan. Olyan, mint a púposan, színig töltött pohár, a tökéletesen sima, redőtlen víztükör, a gondosan összeállított virágkompozíció. Olyan, amely úgy tökéletes, ahogy van. S ha úgy érezné az ember, hogy mégis hozzá szeretne nyúlni, egy arasszal is hozzáadni – valójában csak tönkretenné az egészet, és a harmónia tovatűnne.

Pál apostol utolsó szavaiban így összegzi életútját: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Ő is a nagyok halálát akarja halni: élettel betelve. Mintha csak ennyit mondana: „Mindent megtettem, ami tőlem telt. Célba értem. Nincs szégyenkezni valóm. Kész vagyok – a szó legszorosabb értelmében véve.”

Néha úgy képzelem el annak az utolsó pillanatnak az eljöttét, mint a hirtelen érkezett vendégnek a látogatását. Abban a pillanatban, mikor becsöngetnek, s az ajtóban toporog a kedves vendég, kétfajta házigazda létezik. Az egyik irul-pirul, szégyenkezik, mentegetőzik, kifogásokat keres a lakásban található tömérdek szennyes, áthatolhatatlan porréteg, szanaszét heverő mosatlan, kínos bűz miatt. A másik viszont nyugodt szívvel engedi be a nem várt látogatót, mert tudja, megfelelően felkészült: vendégét tiszta szobák, komótos hely, mindig betárolt finomság, frissen főtt kávé várja.

Gondolj bele: mi lenne, ha érted ma csöngetnének? Ebben a pillanatban. Vagy ebben. Esetleg öt perccel azután, hogy ezeket a sorokat elolvasod. Mi lenne az a ki nem mondott szó, amit magaddal vinnél a sírba? Ki lenne az a szeretett személy, akinek nem tudtál megbocsájtani? Melyik lenne az az összetört kapcsolat, amelyiket rendbe kellett volna tenned? Kinek kellett volna többször mondanod: „Szeretlek!”? S ami a legfontosabb: tudnál-e bizalommal, örömmel, szorongás nélkül, színről színre megállni Krisztus előtt tudva, hogy így fog köszönteni: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” (Mt 25,34)

Kihívás: Rendezd el azt, amit akkor tennél, ha ez lenne az utolsó napod!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..