„Az én anyukám csodaszép. Az érintése puha, a hangja olyan kedves, hogy nem lehet nem érezni benne a mélységes szeretetet. Rá lehet bízni a titkaimat, és amit nem bízok rá, sokszor azt is tudja. Nem tudom, hogyan csinálja. Különleges érzéke van arra, hogy pont akkor hívjon fel megkérdezni, hogy vagyok, ha éppen valami miatt szomorkodom. Úgy gondolom, az én anyukám több, mint földi lény. Hús-vér ember, és igazi ember, de mégis, van benne valami egészen különleges. Valami, ami nem a földhöz, hanem a mennyhez tartozik. Mennyei az édesanyám.”
„Az édesanyám ott van a hétköznapok keserédes pillanataiban. Amikor eszembe jut, hogyan főzte ő a töltött káposztát. Amikor látok valakit, aki ugyanúgy fésüli a haját, mint ő tette. A cipőboltnál, ha a lapos talpú, kecses orrú fekete cipőre téved a szemem. Amikor felcsendül a „Szép város, Kolozsvár” és én rögtön az ő hangján hallom ezt a dalt. Amikor Karády Katalint látom a tv-ben, aki a kedvenc színésznője volt. Nagyon hiányzik, hogy már nincs velem. Kiszólíttatott ebből a világból. De hiszem, hogy abban a pillanatban behívták, és ő belépett a mennyországba. A földön már nem, de a mennyben él az édesanyám. Mennyei édesanyám.”
„Az édesanyám sosem láttam. Sokáig nem is tudtam, hogy nem az az asszony hordott 9 hónapig a szíve alatt, s nem az szült, aki édesanyámként nevelt. Szoktam rá (a szülőanyámra) gondolni, mostanában egyre többet. S álmaimban hiszem, hogy ő is gondol rám, hiszem, hogy ő jó, ő nem tehetett mást, ő nem akarta, de nem volt más választása. Ő talán ugyanúgy áldozat, mint oly sokan mások; talán egy angyal volt, akinek szárnyát szegték. Igen, egy angyal, egy sárba hullott, de mégis mennyei lény, aki elhagyott engem. Szegény, mennyei édesanyám.”
„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” – mondja Isten. A mennyei édesatya, akinek szeretete olyan, mint az anyai szeretet, és még annál is több. Anyai gondoskodással vesz körül, anyai megértéssel tekint ránk: anyák szeretetével megajándékozottakra, anyák fájdalmas hiányától megszomorodottakra, anyáikat sosem ismerő árvákra és szülőkkel együtt is végtelenül elárvult, tévutakon kóborló emberekre. Ismeri a szívünk titkait, és úgy együtt érez, ahogyan csak a legjobb édesanya érezhet együtt a gyermekével. Mert ilyen Ő. A mi mennyei édes-anyai-atyánk.
Dancs Edina