„Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked.” (Ézs 62,2) Emlékszem, amikor először megértettem az óember megöldöklése – újember megelevenítése gondolatot. Máris elbizonytalanodtam a saját üdvösségemet illetően. Arra gondoltam, hogy én nem tudtam annyira radikális változáson keresztülmenni, nem tudtam minden óemberi hajlamomat és vágyamat a hátam mögé dobni és véglegesen elhagyni. Nem tudtam magamat megtagadni. Ennek ellenére Isten ezt kéri, és Ézsaiás könyvében új nevet is ígér nekünk. Lehetünk valaha méltók, készek az új név felvételére? Az új név új személyazonosságot takar. Teljes megújulást, igazi pálfordulást. Hiszen a kifejezés ihletője, Pál a Jézussal való találkozás után új…

„Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,6) Karácsony táján évről évre egyre nagyobb összegeket költünk ajándékokra, hosszú órákat töltünk bevásárlóközpontokban, üzletekben vagy weboldalakat böngészve. Kedves dolog az ajándékozás, hiszen ez is egy eszköz a szeretetünk kifejezésére. Azonban bár igyekszünk a megbecsülésünket és a szeretetünket tárgyi ajándékon keresztül kimutatni, más – jóval eredetibb – módon sokszor elfelejtjük. Az, hogy mi magunk váljunk ajándékká családtagjaink, barátaink számára, nem annyira népszerű gondolat. Sajnos túl nagy a rohanás, túl hektikusan készülünk az ünnepre, és pont a gondoskodásunkkal, szeretetünkkel, időnkkel…

„De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.” (Préd 3,13) Nemrég egy kedves barátom azt mondta, hogy az idei advent „keserves”. Megdöbbentett ez az erős kifejezés, mert túl őszintén festi le azt, ami idén a közösségi média varázslatos képei és a karácsonyi vásárok fényei mögött a lelkekben rejtőzik. Keserves, ahogy az emberek a sötétséggel, a létbizonytalansággal, a távollévők utáni vágyakozással küzdenek, keserves, ahogy a gazdasági és energiaválság ott trappol, lohol szinte mindenki nyomában – és persze még sorolhatnám az aktuálisan ránk ordibáló bajokat. Sokan sóvárgunk egy valóban békés, nyugodt, kiegyensúlyozott, mindenféle árnyék nélküli…

„József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” (1Móz 41,16) https://www.youtube.com/watch?v=a9MUphJg09E A sokféle ajándék közül, amikkel Atyánk bőkezűen ellát minket, a megnyugtató válasz ajándékára éhezem ki leginkább az elmúlt hetekben. Az áramszünetek által még sötétebbé tett bizonytalanság tovább nehezítette az amúgy sem könnyű reménykedést, és ebben a közegben kincset ér az, aki képes megnyugtatni a többieket. Felszabadító komolyan venni azt, hogy a megnyugtató válaszok Istentől érkeznek. Nem nekem kell kitalálnom, mi oltaná el a másik ember kétségeinek tüzét, hanem az Úr küld biztos választ, Aki mindent tud az illető vergődéséről, kérdéseiről, szükségleteiről. Ennek híján…

„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt 1,3) Valószínűleg te is voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt érezted vagy éreztették veled, hogy kevés vagy. Talán nem volt meg a megfelelő fizikai erőd, szakmai tudásod, bölcsességed egy feladat elvégzéséhez vagy egy nehéz helyzet kezeléséhez. S mikor nem sikerült megoldanod a problémát, úgy érezted, kudarcot vallottál. Nem láttak el a szükséges képességekkel, hiányzik belőled valami. Jézus ma ezzel az igével szeretné jó mélyen a szívedbe vésni az igazságot, amin a Sátán minden…

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.” (efezus 2,8) Most egy „Olvassuk el a teljes Bibliát!” projektben vagyok, így reggelente egy-egy részt olvasok el épp aktuálisan az Ószövetség első könyveiből. Ezekben a fejezetekben rendre elém tárul, hogy a nagy bibliai alakok sokszor nem álltak épp az erkölcsi normák tetőfokán (és most finoman fogalmazok). S bár mindegyik történetet már jól ismerem, szinte minden alkalommal, ha elém kerülnek, méltatlankodom: „komolyan ezek az Istennek tetsző emberek? ezekre tekintünk és hivatkozunk példaként?”. Nemrég az egyik reggel szintén ezen fakadtam ki a férjemnek, aki meghallgatva engem csak ennyit mondott:…

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” (2Thessz 2,16–17) Amikor eszembe jut a szenteste és az egész karácsonyi időszak, egy varázslatos kép elevenedik meg előttem. Egy hangulatosan megvilágított szobát képzelek magam elé, egy gazdagon megterített asztalt, gyerekkacajt, ünneplő családot, a másik szobában pedig ott világítanak a karácsonyfa csillogó fényei.  Igen, én is tudom, hogy eléggé túlszíneztem a képet. A karácsony nem egy képeslapból kivágott idilli pillanat. Egészen tisztában vagyok…

„Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.” (Mik 7,18) A szeretetünk kifejezésének megannyi módját ismerjük. Kifejezhetjük azt ajándékkal, együtt töltött idővel, öleléssel, szavakkal vagy szívességgekkel. De van a szeretetnek egy másik kifejezése, amivel gyakrabban találkozunk a mindennapok során, mint azt talán elsőre gondolnánk. Ez nem más, mint a kegyelem. Egy másik megközelítésben a kegyelemről ezt olvastam: ,,A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem teszem” (Feldmár András). Bánthatnálak, de nem teszem. Kritizálhatnálak, de nem teszem. Felróhatnám a rossz tetteidet, de nem teszem. Kihasználhatnálak, de nem teszem. Megbüntethetnélek, de nem teszem. A nehéz idők…

„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez.” Zsolt 42,9 Meg kell mondjam, az Úrnak néha egészen meglepő eszközei vannak. Ne érts félre, én csodálom a kreativitását, meghajlok a bölcsessége előtt. De néha csak állok szótlanul és nem értem. Nem értem, miért van sötét – annyiféle értelemben. Nem értem, ebben az adventben miért kell extra nehéz köröket futni, hogy megtaláljam Őt. Hogy közelebb érezzem magamhoz, hogy kapcsolódni tudjak Hozzá. Jelenleg annyi más, fontosabbnak tűnő gondolat kínoz. Például, hogy sötétben fogunk-e ünnepelni? Lesz-e áram, hogy elkészítsük az ünnepi asztalra valókat. Vagy mikor jön el az a…