Pusztai-Tárczy Beatrix a nevem, de leginkább csak Beccyként ismernek.
Vagyok: keresztyén, feleség, anya, korrektor, szerkesztő, művészeteket rajongva szerető. Vagyok: furcsa, átlagos, kritikus, naiv, pesszimista, reménykedő. És igen, vagyok: ellentmondásos, kiismerhetetlen a magam számára is…
A TeSó blogban olvasószerkesztőként és szerzőként vagyok jelen.
„Öngyilkos álmod mások álmodják neked. Jó volna látnod a holnapot, de ma nem akarsz élni. Öngyilkos álmod mások álmodják neked. Jó volna látnod a holnapot, de te nem akarsz élni.” (Ákos: Öngyilkos álom) https://www.youtube.com/watch?v=jyUAxezljSM Gyilkosság. Öngyilkosság. Keresztyénség. Öngyilkos keresztyénség. Öngyilkos hívők. Fontolgatók…
Szeretem a kettő és négy év közötti gyermekek világát. Nincsenek sablonok, skatulyák. Bármit és mindent lehetségesnek tartanak. Végtelen nagy a képzelőerejük és ötletesek. Nem mellesleg: igazán viccesek.
Lőrincz P. Gabriella: Modern Úgy összement a házad, Bele férsz még, Istenem? Vagy Téged is Kiszorít a sok Ruha? Hogy bírod a parfümök Illatát, Uram? Nem tudom, hogy laksz-e Még házadban, De én, nem ott kereslek. Nem zörgetek az ajtódon, Hogy megnyittassék. Felhívlak, Küldök ímélt Neked, Mindenható, Mindig-onlájn…
Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi…
