Címke

szexuálpedagógia rovat

Címke

Nemrég olvastam egyik régi munkatársam, barátom cikkét arról, hogy milyen tudományosan alátámasztott tények alapján lehetünk minél jobbak az ágyban. Mondanom sem kell, előkelő helyen szerepelt a felsorolásban, hogy akik elegendő mennyiségű pozitív visszajelzéssel látják el a partnerüket, és ezáltal nagyban hozzájárulnak a magabiztos testképükhöz, azok nagyobb valószínűséggel számíthatnak jó szexre a kapcsolatukban.

Egész életemben úgy voltam vele, hogy minden rendben van a külsőmmel kapcsolatban, amíg nem jön valaki közel. Ha messziről mondjuk rám kacsintanak, az rendben van, attól zavarba sem jövök, akkor szépnek is érzem magam. Viszont, ha már egészen közel lépne az illető, akkor elkezdeném úgy érezni, hogy én vagyok Gregor Samsa, a gusztustalan féreg. Arról most inkább nem is ejtenék szót, hogy milyen hatással volt ez az ostoba elképzelés a magánéletemre, viszont azért kérlek, szánj rá egy fél percet, és gondolkozz el azon, hogy te vajon milyen tévképzetekkel kínzod magad nap mint nap.

A pedofília egy komoly betegség. Az egy olyan keret, amivel mi nem tudunk mit kezdeni, és ebben a tekintetben tényleg az ima az egyetlen fegyverünk.
Viszont ennek a problémának a másik oldala, hogy az áldozatul esett gyerekek nem mernek beszélni erről, vagy azt sem tudják, hogy beszélniük kéne, vagy beszélnek, de senki sem hisz nekik, vagy szándékosan hallgattatják el őket.

Nem hiszem azt, hogy mindent, ami ezzel kapcsolatosan mindannyiunkban kavarog, azt bele lehet szorítani egy blogbejegyzésbe. Igazából egy könyvbe sem, de nem is érdekes. Nem célom. Olyasvalamiről szeretnék most beszélni, ami valamiért mindig is tabu volt keresztyén körökben, pedig nagyon is hozzánk tartozik: vagyis a testről.